hetilap

Január 18-án, a budapesti gettó felszabadulásának 70. évforduló­ján a Vörös Hadsereg Alekszand­rov Együttes Kórusa lép fel a Dohány utcai zsinagógában a Budapesti Zsidó Hitközség szervezésében, a Roszatom szponzorációja mellett. A magyar szónokok mellett ünnepi beszédet mond az orosz nagykövet, és egy orosz homokrajz-művész tart előadást – olvasható a BZSH honlapján. A Mazsihisz vezetősége sietve közölte: „az emlékező rendezvény műsorának előkészítésében, szponzorainak felkérésében nem vett részt. A programért és annak egyértelmű politikai felhangjaiért kizárólag Schwezoff Dávidot, a BZSH vezetőjét terheli a felelősség.”
Hogy jutottunk idáig? Tavaly júliusban véget ért Zoltai Gusztáv negyed évszázados tevékenysége a két legbefolyásosabb hazai zsidó szervezet ügyvezetői pozíciójában. Elsőként a fővárosi zsidó szervezet közgyűlése döntött, és négy­éves intervallumra Schwezoff Dávid közgazdászt – a Bethlen téri körzet küldöttét – választotta a BZSH ügyvezető igazgatójává. A Zoltai favoritjának tartott fiatalember azt a Kunos Pétert győzte le az utolsó szavazáson, aki pár héttel később a Mazsihisz ügyvezetője lett (őt korábban az Agrobank-ügy kapcsán ítélték el, s immár több mint tíz éve mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól). A döntést követően Heisler András, a Mazsihisz elnöke a két szervezet működésének szétválasztását sürgette, és úgy vélte: a BZSH-nál folytatódik az előd hűbéri rendszerének fenntartása.
Az információs bomba azután robbant, hogy kiderült: Schwezoff Dávid korábban transzvesztita előadóként, művésznéven melegbárokban tevékenykedett, egy másik néven színészkedett, jelenlegi nevén az alsógödi Szent István plébánia kántoraként is működött, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészképzésében is részesült. Eredetileg egyébként Csereklye Viktornak hívják.
Heisler András nyomban levelet intézett Tordai Péterhez, a BZSH elnökéhez, hogy a hitközség haladéktalanul függessze föl Schwezoffot, mivel jelenléte oly mértékű biztonsági kockázatot jelent, amely egy milliárdokkal gazdálkodó ügyvezető igazgató tisztségében tűrhetetlen. Mindeközben az Oberlander Báruch által vezetett Budapesti Cháredi Zsidó Közösségek Ortodox Rabbinátusa és Deutsch Róbert főrabbi, a rabbiság vezetője is Schwezoff mellé állt, vallási megtérőként utalva rá, akinek a múltja a vallási szabályok szerint nem hánytorgatható fel. A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat értesülései szerint utóbbi térítette be még 16 éves korában a megtévedt fiatalembert a zsidóságba, egy máig ellenőrizetlen családi legendára hivatkozva. 2013-ban az Új Élet, a Mazsihisz lapja címoldalon hozta Schwezoff Dávid és Deutsch Péter (a főrabbi fia) friss ortodox diplomáját, amit egy online rabbitanfolyamon szereztek Izraelben. Idehaza nem fogadták el oklevelüket a rabbikarba való belépéshez.
Szeptemberben, épp a kormányzat által kátyúba terelt emlékév megmentésére létrehívott Zsidó Közösségi Kerekasztal összehívásának napján jelentették be, hogy Zoltai Gusztáv a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Lázár János tanácsadója lett zsidó kérdésekben. A zseniális hatalompolitikai húzás kvázi gúzsba kötötte a tárgyalásra érkező zsidó vezetőket, hiszen egy korábbi harcostársuk látta el szenzitív információkkal a kormány delegáltjait. „Hosszabb távon ez felveti a Mazsihisz »átprogramozásának« lehetőségét is: szépen, lassan, minden presszió vagy erőszak nélkül, a jól ismert szalámitaktika alkalmazásával. A Páva utcai holokauszt-emlékhely esetében ez a folyamat már előrehaladott fázisban van” – írta Gadó János a Szombat című lapban.
Tordai Péter, a BZSH elnöke november elejére rendkívüli közgyűlést hívott össze, fegyelmi eljárást indított Schwezoff Dávid ellen, és kezdeményezte azonnali visszahívását. Levelében visszautasította az ügyvezető igazgató korábbi kijelentéseit, amelyekben őt hazugnak és mutyistának nevezte, és egyebek közt 20 milliós túlárazással vádolta meg a csepeli zsinagóga még el sem kezdődött építése kapcsán, továbbá sérelmezte, hogy az elnök kihagyta őt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga tervezett rekonstrukciójára felajánlott kormányzati támogatásról (2,7 milliárd) folyó tárgyalásokból. Emiatt egyébként lemondásra is felszólította Tordait – egyben a Mazsihisz alelnöke –, aki leszögezte: a beruházásokról a kormányzat a Mazsihisszel és nem a BZSH-val egyeztet. Schwezoff ekkor már a „Zoltai-örökséggel” szemben határozta meg saját tevékenységét: „Megválasztásom egyben felkérés és felhatalmazás is volt, hogy a BZSH átláthatatlan hatalmi-pénzügyi dzsungelében rendet tegyek.”
Végül mindketten közgyűlést hívtak össze, melyen a legfontosabb napirendi pont a másik leváltása volt. Az ügyvezető igazgató – a korábbi szervezeti átvilágítás eredményei alapján – addig is szerződést bontott a Budapesti Zsidó Fesztivál szervezőjével, Vadas Verával, és a zsinagóga beléptető rendszerének működtetőjével. Tordai mindezekért fegyelmi eljárást indított Schwezoff ellen és kijelentette: lemond BZSH-elnöki tisztéről, amennyiben a közgyűlés nem mozdítja el az „új seprűt”. Nem mozdította el, sőt megerősítette pozíciójában, miközben az elnököt me­nesztette. Tordai annyit mondott az MTI-nek: visszahívása jól szervezett csel, provokáció volt, és nem fogadja el azt a kifejezést, hogy megbuktatták.
A kudarc után Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója próbálta nyílt levélben jobb belátásra és együttműködésre bírni Schwezoffot, és kiemelte, hogy az egyre jobban eldurvuló vita „veszélyezteti a megígért állami pénzeket és az elért kulturális és pénzügyi eredményeket”. Válaszul a pozíciójában megerősített ügyvezető igazgató különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás és sikkasztás gyanúja miatt feljelentést tett a Dohány utcai zsinagóga beléptetési rendszere kiszervezett működtetésének ügyében. Ekkor már úgy tűnt: a szervezet tavalyi átvilágítása során – elsősorban a jobboldali sajtóban – nyilvánosságra került infók nemcsak Zoltai megbuktatásához voltak elegendőek, hanem ahhoz is, hogy azokkal a korábbi ügyvezetőt távozásra bírókat is megtáncoltassák.
Habként a tortán jelent meg Schwezoff nyílt levele december elsején a BZSH honlapján, amelyben Heisler Andrásnak ajánl fel közös megbékélési nyilatkozatot. „A közös nyilatkozat demonstrálhatná, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz közös felelősséget érez a hazai zsidóságért” – írja az ügyvezető, ám Heisler nem élt a lehetőséggel, mondván: az elmúlt három hónap történéseit követően hiteltelen bármilyen közös nyilatkozat. Mint válaszából kiderül, négyszer ültek már le egyeztetni Schwezoffal, aki egyik megoldandó feladatról (Rumbach zsinagóga, Zsidó Nyári Fesztivál, turisztika és költségvetés) sem volt hajlandó érdemben tárgyalni.

Az ítélet napja

A BZSH választási bizottságának elnöke a tavalyi év utolsó napján huszonöt képviselő aláírásával hitelesítve az ügyvezető igazgató azonnali visszahívásának megtárgyalását kérte. Mivel a kommünikét korábbi támogatója, Dr. Fröhlich Róbert főrabbi is aláírta, Schwezoff nem tétlenkedett, és a következő közleményt juttatta el az MTI-nek: „Mély megdöbbenéssel fogadtuk, hogy a Dohány utcai beléptetési rendszerrel kapcsolatosan többen is érintettek lehetnek a tisztességtelen pályáztatásban. (…) A mai napon felmondtam Dr. Fröhlich Róbert főrabbi és Fröhlich Katalin jogviszonyát.” A főrabbit azonnal támogatásáról biztosította a Dohány utcai körzet közössége, és megerősítette pozíciójában. Fröhlich Róbert állítólag akkor fordított hátat Schwezoffnak, amikor megtudta, hogy – több zsidó vezető mellett – őt is lehallgatták, és a telefonbeszélgetéseit tartalmazó felvételeket, agresszív kommentárok kíséretében, egy „zsidó-leaks” nevű e-mail címről küldik boldog-boldogtalannak. Itt tartunk most, lapzártánkkor, egy nappal a BZSH közgyűlése előtt, amely a fél éves regnálása alatt botrányhőssé vált ügyvezető tisztségéről dönt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek