Az új év azzal a hírrel indult, hogy öngyilkos lett a MOB alelnöke, Leyler Richárd. A hatvanhat éves sportvezető egyebek között a Magyar Kick-Box Szakszövetség elnöke is volt. „Múlt év végén közölték vele az orvosok a szörnyű hírt, de senkinek sem árulta el a családban, hogy rákos. Hálás vagyok a bátor tettéért, hogy nem hagyta szenvedni a szeretteit a betegség miatt. A férjem egy kőszikla volt, nem tudta volna elviselni a kiszolgáltatottságot” – mondta az elhunyt felesége, Szabó Júlia a Blikknek.
A hír, amely végigfutott a hazai médián, szimbolikus volt, az év eleji időszak ugyanis kiemelkedő az öngyilkosságok szempontjából. Óriási tehát a média felelőssége a hír tálalásában, hiszen a MOB alelnökének öngyilkossága egy negatív üzenet, és a példa ragadós lehet, hiszen egy erősen mintakövető magatartásról van szó: közéleti emberek öngyilkossága már nem egyszer indított másokat is arra, hogy önkezükkel vessenek véget életüknek. „Az eset ráadásul azt üzenheti, hogy ha beteg vagyok, akkor még nagy teher is vagyok a környezetemnek. Pedig súlyos betegségben is meg kell próbálni emberhez méltóan élni és meghalni” – mondta el érdeklődésünkre Szabóné dr. Kállai Klára, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) titkára. Hozzátette: a súlyos betegségeket kísérő lelki problémák gyakran megjelennek a segélyhívóknál is, de a segítségkérés már önmagában is egy pozitív lépés. Onkopszichológiai alapvetés ugyanis, hogy aki képes túltenni magát a kezdeti kétségbeesésen, félelmeken, aki a betegséggel való megbirkózást kihívásnak tekinti – ehhez gyakran külső támogatás is szükséges –, annak nagyságrendekkel nagyobb esélye van a gyógyulásra. Az élsportolók jobbára fegyelmezett személyiségek, olyan emberek, akik nem tudják vagy nem akarják kimutatni az érzelmeiket, ami adott esetben gyengítheti is a megbirkózási képességüket.
A másokkal való törődés pozitív élményt és reményt ad, sőt, a segítés a segítő számára is kimutathatóan jótékony hatású, erősíti az immunrendszerét, a lelkiállapotát.
2015. 01. 09. (XIX/2)
