Egy hónapja szólaltattuk meg Krausz Tamás történészt, Deák András külpolitikai, illetve energiapolitikai szakértőket arról, hogy mekkora a nemzetközi mozgástere Magyarországnak. A szakértők egyöntetűen állították, hogy kőkemény helyzetbe került a kormány, mert „beszorult” Washington és Moszkva közé: miközben az Európai Unió és a NATO tagjaként az Egyesült Államok a szövetségesünk, Oroszország legfeljebb a partnerünk.
Krausz Tamás történész, Oroszország-szakértő, egyetemi tanár akkor úgy érvelt, Orbán Viktor ott követte el a hibát, hogy figyelmen kívül hagyta az Egyesült Államok és Oroszország között kitörni készülő hidegháborút. Washington szeretné elkerülni azt, hogy Moszkva új energiahatalomként olyan globális játékossá, „ellensúllyá” váljon, amely önálló befolyási övezetekkel rendelkezik, s képes lehet politikai rendszereket létrehozni, „illiberális demokráciák” létrejöttét inspirálni, amihez az energiahordozóikon keresztül akár anyagi hátországot is tud teremteni.
Az „új hidegháború” sajátos gazdasági háborúban is testet ölt. Az amerikaiak elérték, hogy a közel-keleti olajtermelők levigyék az olaj árát, hogy az áresés következtében az energiahordozók eladásából „élő” Moszkva – tehát a Putyin-rendszer – pénzügyi veszteséget könyveljen el, hátha így gyengül a befolyása. A drámai olajáresés következtében Moszkva bejelentette, hogy nem építi meg a Déli Áramlat kőolajvezetéket, mert nincsen rá forrása. Bár nem ezzel indokolták a projekt leállítását, hanem az Európai Unió versenyjogi ellenállásával, de az elemzői konszenzus szerint a valódi indok, hogy a Gazpromnak, azaz az orosz államnak nincs rá pénze.
2014. 12. 12. (XVIII/50)
