Az Iszlám Állam jelenség címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést az ELTE BTK Biztonságpolitikai Műhelye. Úgy tűnik, a téma nagy érdeklődésre tart számot, ugyanis az eseményre zsúfolásig megtelt a tanácsterem. A legizgalmasabbnak a Terrorelhárítási Központ Felderítési Igazgatóságát képviselő Pocskai Ákos előadása ígérkezett, aki az Iszlám Állam kapcsán az Európát és benne Magyarországot érintő biztonsági kockázatokról beszélt. Mint elmondta, az iszlamista ideológia alapján létrejött új terrorszervezet azért tudott szíriai és iraki bázissal megerősödni, mert ebben a két országban meggyengült a központi hatalom. Értelemszerűen a legnagyobb veszélynek a térségben élők vannak kitéve, ám Európának is számolnia kell a kockázatokkal.
A kontinens nyugati és északi részén (Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Hollandiában és Belgiumban) jelentős muszlim kisebbség telepedett le a hetvenes évektől kezdve, és a milliós számban érkező bevándorlók között törvényszerűen vannak olyanok, akik nem tudnak beilleszkedni a többségi társadalomba. Ők azok, akiket ha megtalálnak a radikális muszlim ideológiai képviselői, akkor arra is hajlandóak, hogy Szíriában és Irakban csatlakozzanak az Iszlám Állam csapataihoz. Még akkor is – jegyezte meg Pocskai Ákos konkrét tapasztalatok alapján –, ha fogalmuk sincs, hogy hol vannak a jelzett országok, és a szükséges okmányokkal sem rendelkeznek. Diary A. Majid, a budapesti iraki nagykövet helyettese ezzel kapcsolatban azt mondta, Európából háromezren csatlakoztak az Iszlám Államhoz, többnyire másod-harmad generációs bevándorlók. A TEK munkatársa pedig kiemelte, hogy tudomásuk szerint köztük egyetlen magyar állampolgár sincs. Pocskai Ákos szerint a fő veszélyt az jelenti, hogy az ilyen „kevés realitásérzékkel” rendelkező szélsőségesek Európába visszatérve sokkal komolyabb cselekményekre is rávehetők lesznek.
Külön kiemelte a balkáni helyzetet, ahol katari és szaúdi támogatással jöttek létre vahabita közösségek, akik szintén a szélsőséges iszlám ideológia képviselői. Magyarországról szólva elmondta, a közel-keleti események nyomán nem tapasztaltak radikalizálódást a helyi muszlim csoportokon belül. A kockázatot számunkra inkább az jelenti, hogy hazánk tranzitország a Közel-Keletre tartó európai szélsőségesek számára. Továbbá a balkáni vahabiták is „rengeteget utaznak” a régiós központjuknak számító Bécsbe és vissza – szintén Magyarországon keresztül. Hozzátette: azzal kapcsolatban is észleltek törekvéseket, hogy Budapesten is létrehozzanak egy vahabita központot.
A fórumon más szempontból is téma volt az Iszlám Állam. N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet tudományos főigazgatója többek között arról beszélt, hogy az arab országok ma már nem alkotnak egységes „arab világot”, így nincs esély arra, hogy egységesen válaszoljanak olyan kihívásokra, mint amilyen például az Iszlám Állam létrejötte. Márpedig a szervezet nemcsak hogy a kezdeti iszlám retorikájával szólal meg, hanem tevékenysége is a kezdeti időket, a hódításokat idézi. Megjegyezte: az általuk kikiáltott kalifátus határa Bécsben van.
Maróth Miklós akadémikus igyekezett árnyalni az „iszlám” jelző jelentőségét. Úgy érvelt, hogy nincs egységes iszlám vallás, csak muzulmán mozgalmak „ilyen-olyan tanításairól” beszélhetünk. Éppen ezért – vélekedett – a terroristák nem az igazi iszlámot képviselik, hanem egy nemzetközi kalandor társaságról van szó. Érvként megjegyezte: a Koránban az szerepel, hogy a polgári foglyokkal szemben nem szabad erőszakot alkalmazni – és mint látjuk, ezt az Iszlám Állam nem tartja be. Hozzátette: az első világháborúig létező iszlám kalifátust – amelyet a török szultán vezetett, és kiterjedt szinte a Közel-Kelet egészére – ugyanazok a hatalmak osztották fel önkényesen létrehozott nemzetállamokra, mint amelyek Magyarország trianoni határait is meghúzták. Szerinte a feszültséget sok esetben éppen az gerjeszti, hogy a szekuláris államokban tovább él az egykori kalifátus emléke – az pedig
a jövő titka, hogy a térség az iszlám egységesülés vagy a nemzetállamok megerősödésének irányába mozdul el. Hozzátette: a nagyhatalmak nemcsak a határokat húzták meg önkényesen, hanem háborúikat is rendszerint a Közel-Keletre exportálták. Magyarázatában egészen addig jutott, hogy „mi hoztuk létre az Iszlám Államot”, amelynek „gonosztetteit nem az iszlám vallás számlájára kell írni, hanem a miénkre”.
A Hetek tudósítója arra lett volna kíváncsi, miért nem említette az előadó az iszlám, illetve az arab országok felelősségét, hiszen a Koránban szerepelnek a hitetlenek megölésére buzdító passzusok is, ám az akadémikus erre lényegében nem válaszolt. Azt mondta, fenntartásai vannak a kérdést illetően, mert szerinte a Koránban – amelyről sok tévhit kering – nem szerepelnek olyan részek, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell elvágni a hitetlenek nyakát. Ráadásul – vélekedett – a vallások alapját nem a szent könyvek, hanem azok magyarázatai adják, így a Korán helyett a muzulmán jogot ajánlotta figyelmünkbe a vita nélküli vitaest végén.
2014. 12. 12. (XVIII/50)
