A diplomaták általában arról ismertek, hogy nem fogalmaznak élesen, közhelyeket pufogtatnak, és kerülik a konfrontációt, ami miatt sokak szemében a külügyi vonalon dolgozók a semmit- mondás művészei. André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti ideiglenes ügyvivője azonban az előbbi szinten túllépve, a diplomáciában szokatlan konkrétsággal állítja, hogy saját maguk által gyűjtött információval rendelkeznek a magyar kormányzati tisztségviselők, minisztériumi tisztségviselők és kormányzati emberek korrupciós jellegű ügyeiről. Goodfriend láthatóan erős felhatalmazással bír a főnökei részéről, hogy – pestiesen szólva – „beleálljon” a témába, és ha szükséges, nyugodtan mondhat olyanokat, amelyek a magyar kormánynak kellemetlenek.
Ennek az a jelentősége, hogy a George W. Bush elnök által 2004-ben aláírt, 7750-es számú „kleptokrácia-ellenes” proklamációra hivatkozva több magyar állampolgárt tiltottak ki az Egyesült Államokból. Pontosabban nem kitiltották őket, hanem közölték velük, hogy már nem érvényes a beutazási engedélyük az USA-ba. Ezt a fegyvert, a 7750-es proklamációt azonban nagyon ritkán használja az amerikai politikai elit, ezért okozott megdöbbenést, hogy Magyarország, illetve magyar személyek esetében miért nyúlt ehhez az eszközhöz Washington. Az ügy súlyát tovább növeli, hogy a klauzula alkalmazásáról nem egy „sima” külügyi alkalmazott dönt: az amerikai külügyminiszter környezetében mondják ki a végső szót.
A „kitiltottak” neve nem ismert, a magyar sajtó találgatásai szerint adóhatósági vezetők és a Fidesz-kormány munkájában meghatározó befolyással rendelkező tanácsadók is szerepelhetnek a listán. A Hetek értesülései szerint egyébként nem létezik egy konkrét lista, a „kitiltások” egyes személyek ügyeire szólnak, és így az sem biztos, hogy a tíznél kevesebb érintett egy összefüggő ügy miatt lett persona non grata Amerikában. Egyetlen üzletemberrel beszéltünk, aki kapott személyre szóló értesítést, hogy a 7750-es proklamációra hivatkozva nem él a belépési engedélye, de vele csak a döntés tényét közölték, az okát nem.
2014. 10. 22. (XVIII/43)
