Tasnádi László ügynökmúltját, konkrétan, hogy a rendszerváltás éveiben – előbb főhadnagyként, majd századosként – a BRFK állambiztonsági szervének III/II-2. osztály C alosztályának megbízott vezetője volt, a HVG írta meg. Mivel foglalkozott a C alosztály? Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumai szerint kémelhárítással, azon belül is a belső reakciósok: a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon ellenséges tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelésével, és a kiemelt népgazdasági (általában szovjet kézen lévő) objektumok védelmével.
Tasnádi a rendszerváltás egyik nyertese. Már az első demokratikusan választott kormányzatnál a Nemzetbiztonsági Hivatal alosztályvezetője, később az Információs Hivatal Terrorfelderítő osztályának helyettes vezetője lett. Az első Orbán-kormány idején először a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának helyettes vezetőjeként látjuk, majd az APEH Bűnügyi Igazgatóságának csúcsán. A 2002-es kormányváltást követően Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány, majd belügyminiszter érdekeltségébe tartozó cégeknél landolt (Civil Biztonsági Szolgálat Zrt., Pajzs 07 Biztonságvédelmi Zrt.). Itt vegetált a fülkeforradalomig, mikor is a belügyminiszter kabinetfőnöke lett ezredesi rangban.
„Nem volt mérlegelni valóm, mert nincsenek bűneim” – magyarázta Tasnádi a rendkívüli sajtótájékoztatóján az újságíróknak, hogy miért nem mond le államtitkári posztjáról, és kijelentette: csupán a „kém- és terrorgyanús személyekről” jelentett az „akkori vezetésnek”. Vagyis tevékenyen részt vett a gulyáskommunizmus életében, és az államszocialista rendszer vezetőinek hatalomban tartásában. Ebben azonban nem lát semmi kivetnivalót. „A kémelhárítás ma is, akkor is, és a jövőben is ügynökökkel dolgozik. A terrorelhárítás szintén. Tehát az, hogy nekem ügynököm volt, az egy természetes dolog” – mondja. És a segítségére siető kommunikációs igazgató, Kocsis Máté is úgy magyarázza a bizonyítványt, mintha Tasnádi szakmai munkája elválasztható lenne a megrendelők személyétől.