A kormány teljesen átszabja az uniós támogatásokat elosztó hazai intézményrendszert – ám az átalakítás nem megy zökkenőmentesen. Idén január 1-jével megszűnt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), amelynek feladatait – az úgynevezett Operatív Programokat lebonyolító igazgatóságokkal együtt – az egyes minisztériumokhoz csatolták. A központi koordináció a Miniszterelnökséghez, vagyis Lázár János kezébe került. Ezt az átalakítást még elfogadta Brüsszel, ám április 1-jétől megszűntek az úgynevezett közreműködő szervezetek is, amelyek az NFÜ felügyelete alatt egyengették a konkrét pályázatok útját: ellenőrizték a számlákat, az elvégzett munkát, igazolták a teljesítéseket. Ezek munkáját szintén felosztották a minisztériumok között, amivel azonban az Európai Bizottság már elégedetlen.
Ennek kapcsán írt arról a 444.hu, hogy az Európai Bizottság befagyasztotta az uniós támogatások kifizetését Magyarország számára. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős helyettes államtitkára azonnal sietett cáfolni, vagy legalábbis árnyalni a hírt. Mint kiderült, az Európai Bizottság nem függesztette fel a Magyarországnak szánt kifizetéseket, de választ vár a magyar hatóságoktól a „pénzelosztó” intézményrendszer átszabása
kapcsán. Amíg a vizsgálat nem zárul le, addig – április 15-től – a magyar kormány hiába küldene ki számlákat, az EU nem utalná a pénzt. Tehát a helyzet értelmezhető úgy is, hogy tényleg befagyasztották a kifizetéseket, még ha átmenetileg is.
A folyamatban lévő projektek hazai kifizetését – egyelőre – mindez nem befolyásolja, hiszen azokat a magyar költségvetés hitelezi meg – és a negyedéves elszámolások nyomán Brüsszel egyben fizeti ki az addig felgyülemlett összeget. Amennyiben azonban a következő, júliusban esedékes elszámolásig nem sikerül akkreditálni az új rendszert, akár több száz milliárd forint uniós pénz is „elveszhet”.
Az eddigi és az új pénzelosztó intézményrendszert is jól ismerő, a kormánynak dolgozó forrásunk szerint a kormánynak alapvetően három célja volt a változtatásokkal. Az első, hogy megszüntesse az NFÜ irányítóhatóságai és a szakminisztériumok közötti feszültséget, amely miatt a stratégiai tervezés lassúvá és nehézkessé vált, sőt konkrét támogatási lehetőségek hiúsultak meg. „Többnyire személyi ellentétekről volt szó: az NFÜ jól fizetett szakemberei máshogy gondolkodtak, mint a minisztérium bürokratái. Előfordult, hogy egy több milliárdos egészségügyi pályázat azért hiúsult meg, mert a közbeszerzésnél 200 millióval túllépték a keretet, így a minisztérium megvétózta a projektet. Más esetben a minisztériumi illetékes azért nem hagyott jóvá egy, a romák internet-hozzáférését segítő pályázati ötletet, mert szerinte a romák nem interneteznek” – fogalmazott szakértő interjúalanyunk.
Hozzátette: ezzel párhuzamosan a pénzelosztás módja is változik, a közszféra szereplőinek nem kell majd pályázniuk, hiszen az unió nem ezt, hanem az átláthatóságot teszi kötelezővé. „Minek minden iskolai tetőfelújításra pályázatot írni, ha központilag is meg lehet határozni, hogy melyik iskolák kapjanak új tetőt” – magyarázta forrásunk, aki szerint a kormány ezzel az uniós forrásokból évi 20-30 milliárd forintot leszívó „pályázatírói biznisznek” is véget kíván vetni. Ezen kívül az elszámoltatás rendszere is egyszerűsödhet: a számlás igazolások helyett jöhet az úgynevezett „unit cost” megoldás, amikor egy előre meghatározott összegből kell kihozni a támogatott beruházást.
A második cél az irányítóhatóságok és a közreműködő szervezetek kvázi összevonása, amivel szintén számos zavar kiküszöbölhető a rendszerből. Eddig ugyanis a projekteket kidolgozó irányítási szint nem adott teljes felhatalmazást a közreműködő szervezeteknek a végrehajtásra. „Ha a kiírásban az szerepelt, hogy csak piros tetőt lehet felújítani, de az iskolának kék teteje volt, akkor a közreműködő szervezet kérdéssel fordult az irányítóhatósághoz, amely idővel válaszolt ugyan, de az ilyen körök miatt előfordult, hogy a projekt kicsúszott a határidőből” – mondott egy példát forrásunk.
A harmadik – nem hivatalos – cél a projektek árazásával kapcsolatos. „Eddig ugyanis a közbeszerzések nem lefelé, hanem felfelé hajtották az árakat, hiszen a pályázatírók és a cégek is kiterjedt kapcsolathálóval rendelkeztek az irányító hatóságoknál és a közreműködő szervezeteknél, és ennek következtében rengeteg bolt köttetett. Úgy tűnik, a kormány ennek szeretne véget vetni, vagy legalábbis szorosan a felügyelete alatt tartani a folyamatokat” – fogalmazott a szakértő.
Hozzátette: a változtatások között van számos reális elem, ugyanakkor a kormány úgy viselkedett ebben az ügyben (is), mint a seriff, aki előbb lő, aztán kérdez. „Az EU számára a pénzelosztás ellenőrizhetőségének, átláthatóságának garanciáját a brüsszeli akkreditációval rendelkező közreműködő szervezetek jelentették. Érthetően bizalmatlanságot szül, ha ezeket egyik napról a másikra beolvasztják a minisztériumokba. Sok kellemetlenséget megspórolt volna a kormány, ha előbb erre a szerepre akkreditáltatja az illetékes minisztériumokat” – magyarázta forrásunk, aki megjegyezte: amennyiben ezt a folyamatot sikerül nyárig lezárni, akkor az év végéig a kormány – immár az új rendszerben – még egy hatalmas hajrát indíthat az uniós támogatásokért: a 2007–2013-as fejlesztési periódus keretéből ugyanis még az év végéig lehet pénzeket lehívni.
Ugyanakkor – tette hozzá –, az nehezen hihető, hogy a minisztériumok bürokratái jobb teljesítményt tudnak majd nyújtani a fejlesztési támogatások innovatív elosztásában, mint a szakemberekkel dolgozó, kutatásokat végző egykori NFÜ.
2014. 05. 09. (XVIII/19)
