hetilap

A hivatkozott büntetőjogi tény­állás szerint a gyanúsított cselekménye: „a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó Genfi Egyezményben meghatározott súlyos jogsértésnek minősülő, felbujtóként aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntett”, és életfogytig tartó szabadságvesztés jár érte.
A vádirat szerint az 1956-os forradalom, majd szabadságharc leverését követően Biszku Béla az 1956. november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi, irányító és döntéshozó testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagja volt, amely létrehozta az úgynevezett karhatalmat, és közvetlenül irányította annak vezető testületét, a Katonai Tanácsot. A fegyveres alakulatok polgári lakosságra leadott sortűzzel elkövetett szándékos emberöléseket követtek el az ország területén, így 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati Pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban. E két helyszínen összesen ötvenen – köztük nők és gyerekek – vesztették éle­-tüket.
A vád szerint a székesfehérvári karhatalom tagjai 1957. március 9-én azzal a céllal mentek Martonvásárra, hogy egyes „ellenforradalmár-gyanús személyeknél” házkutatást tartsanak. Ezt követően a MTA-nak a forradalom eseményeiben részt vett három kutatóját is letartóztattak, majd súlyosan bántalmazták, három órán keresztül ütötték őket. A bántalmazások következtében az egyik sértett több hét alatt gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett. Biszku Béla egy hónappal később ismerte meg az erről szóló hivatalos jelentést, ám ő
– az akkor hatályos törvényi rendelkezéssel is ellentétben – nem kezdeményezett hivatalból büntetőeljárást, hanem elrendelte az ügy dokumentumainak irattározását.
Az egykori belügyminisztert 2012 szeptemberében vették őrizetbe, ám akkor még mint a háborús bűntettre felbujtót hallgatták ki gyanúsítottként. Az eljárást a Fővárosi Főügyészség a „rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás mérföldkövének” nevezte. A nyomozás a 2011 utolsó előtti napján elfogadott, emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvény alapján, de a Jobbik márciusi feljelentése nyomán indult, amit aztán kétszer (május, augusztus) is három-három hónappal meghosszabbították.
Biszku nem értett egyet a gyanúsítással, és több orgánumnak is elmondta, hogy 1956-ban semmiféle kapcsolata nem volt a karhatalommal. A 92 éves férfi tavaly szeptembere óta áll lakhelyelhagyási tilalom alatt.
Gellért Ádám – a lex Biszkunak nevezett jogszabály kidolgozója – megkeresésünkre azt emelte ki, hogy mivel a vádirat a nyilvánosság számára nem elérhető, sőt, a nyomozati iratokba sem lehet betekinteni, nehéz pontosan megállapítani, hogy megfelelő és hatékony nyomozás zajlott-e Biszku Béla ellen. Kollégáival együtt évek óta hangsúlyozza, hogy Biszkut és barátait (Czinege, Földes, stb.) már a rendszerváltás utáni 1994-es salgótarjáni sortűzper kapcsán felelősségre lehetett volna vonni, és bár a bíró jelezte a vádhatóságnak, hogy kiknek kellene még a vádlottak padján ülni, egészen mostanáig (vagyis 19 évig!) nem történt semmi az ügyben. Gellért szerint Biszkut ma bűnpártolással vádolni olyan, mint Al Caponét adócsalással. A vádirat nyilvánosságra került részeiből a jogász számára úgy tűnik, hogy az egykori kommunista vezető 1957 és 1961 között folytatott belügyminisztériumi munkája, és a Nagy Imre-perben, illetve a további megtorlásokban betöltött szerepe egyelőre mintha feledésbe merültek volna. Holott a lex Biszku névre keresztelt jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy egyéb bűncselekményekért is felelősségre vonják a „puha diktatúra legkeményebb öklét”.
Biszku ellen egyébként két másik büntetőeljárás is folyik. Az egyikben 2011 januárjában már vádat is emelt ellene az ügyészség, egy 2010 nyarán tett tévés nyilatkozata miatt, melyben a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel a nagy nyilvánosság előtt. Ítélet azért nem született még, mert az eljáró bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult. A másik eljárás a lakásán 2012. szeptember 10-én tartott házkutatás során lefoglalt, engedély nélkül tartott tizenegy lőszer miatt zajlik. Erről Biszku azt mesélte a rendőröknek, hogy még abból az időből származnak, amikor Kádár barátjaként Brezsnyevvel és Ceaușescuval együtt vadászgattak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek