Az ellenzéki összefogás legegyszerűbb módja, ha az MSZP és az Együtt-PM mind a 106 egyéni kerületben közös jelöltet állít. Így az országos listás szavazólapon is egyetlen pártlistán osztozna a két párt. Az úgynevezett koordinált indulás esetén a felek önálló listán indulnának. Ennek az a feltétele, hogy mindkét pártnak legyen legalább 27 egyéni jelöltje Budapesten és minimum kilenc megyében szétszórva. Mivel 2014-ben már egyfordulós választás lesz, vagyis az eddigi gyakorlattal szemben nem lesz mód jelöltet visszaléptetni valamely másik párt javára az első eredmény ismeretében, ez azt jelenti, hogy több fajsúlyos ellenzéki jelölt indítása a kormánypárti jelölt biztos győzelmét hozná. Éppen ezért az MSZP-nek, illetve az Együtt-PM-nek abban kellene megállapodnia, hogy körzetenként vagy az egyik, vagy a másik párt jelöltje indul, vagyis egymás ellen sehol nem szállnak versenybe.
Nem elhanyagolható a miniszterelnök-jelölt személye sem. Közös lista esetén egyetlen közös miniszterelnök-jelölt van, aki egyben a közös lista vezetője is. Koordinált indulás esetén azonban két elvi lehetőség adódik: mindkét párt listavezetője egyben miniszterelnök-jelölt is; vagy pedig az önálló listák ellenére megneveznek egy közös miniszterelnök-jelöltet.
A Political Capital (PC) elemzése szerint a miniszterelnök-jelölt megnevezése a legfontosabb kérdés, amire legkésőbb őszig választ kell adni: „Az ellenzék nem lehet sikeres, ha nem tudja kialakítani magáról a kormányképes alternatíva képét, amihez nélkülözhetetlen az egységes fellépés. Egy közös miniszterelnök-jelölt ezt mindkét forgatókönyv esetén megszemélyesítheti, míg a koordinált indulás komoly kihívások elé állítja a párton belüli miniszterelnök-jelölttel nem rendelkező kampánystábot, mivel ez esetben egy rivális párt miniszterelnök-jelöltjét támogatják” – mondta lapunknak László Róbert, a PC választási szakértője, hozzátéve: ezzel szemben, ha mindkét párt saját miniszterelnök-jelöltet állít, az megjeleníthető úgy a kampányban, hogy „nem zárt ajtók mögött dől el, ki lesz Magyarország miniszterelnöke, hanem a választók döntésén múlik: amelyik pártlista több szavazatot kap, az adja a miniszterelnököt”. Ugyanakkor ez a forgatókönyv jelentős kockázattal is jár, hiszen a két párt az utolsó pillanatig egymás ellen is kampányolni fog, ahelyett, hogy egységesen támadnák a kormánypártot.
Az elemzők szerint elképzelhetetlen, hogy a két párt az egyéni kerületekben egymással szemben is indítson jelölteket – kampányfinanszírozási okokból egy-két kivétel természetesen előfordulhat –, a 106 kerületben tehát mindenképp meg kell találni az egyetlen jelöltet.
A listás jelöltek megnevezése már nehezebb feladat, ha nem egy, hanem két listáról van szó: az egyéni jelöltek számától és teljesítményétől függően egy 5-10 százalékos pártnak ugyanis 5-15 listás mandátum jut csak, ami felerősítheti a belső küzdelmeket a befutó helyekért. Egyetlen lista esetén látszólag nagyobb a mozgástér, de nehezebb prognosztizálni, hogy hányadik hely mögött húzódik majd a határ. A PC szerint nehezíti a megállapodást, hogy egyéni mandátumszerzésre egyetlen ellenzéki jelölt esetén is csak korlátozott számú körzetben van esély – legalábbis a jelenlegi mérések alapján – így feltehetően mindkét fél az esélyes körzetekben akarja a saját jelöltjét indítani. Ráadásul a „helyi erős emberek” kompromisszumképessége is kulcskérdés: „A személyes konfliktusokkal, helyi érdekekkel és a központi pártvezetések akaratával terhes megállapodási kényszer könnyen lehet, hogy nem mindenhol a legesélyesebb jelölt csatasorba állítását eredményezi majd” – vélekedett László Róbert. A szakember szerint a közös indulás az Együtt-PM tárgyalási pozícióit javíthatja: elképzelhető, hogy több befutó helyet szerez meg, mint ha saját listát indított volna.
A PC elemzése arra jutott, hogy a közös listával látványosan megvalósulna az Orbán-kormány leváltását kívánó választói rétegekben megfogalmazódott elvárás, és ez erősítheti az ellenzék kormányképességének percepcióját.
„A közvélemény-kutatási adatokból viszont az is kiolvasható, hogy több százezren lehetnek, akik elégedetlenek ugyan a kormánnyal, mégsem szavaznának olyan pártlistára, melyen az általuk elutasított párt politikusai is szerepelnek” – érzékeltette a helyzet bonyolultságát László Róbert, aki úgy véli, ezek a tömegek választék hiányában nagy valószínűséggel inkább otthon maradnának. A koordinált indulás melletti legfőbb érv tehát az, hogy amennyiben ez a réteg – legalább – a pártlisták szintjén több lehetőség közül is választhat, úgy nagyobb eséllyel aktivizálódna. A legfőbb hátránya viszont az, hogy így számos körzetben MSZP-s aktivistáknak kell Együtt-PM-es jelöltek mellett kampányolniuk, és viszont – ráadásul úgy, hogy az illető neve mellett csak az egyik politikai erő logója jelenik meg.
Az arány a kérdés
2013. 08. 09. (XVII/32)
