Pedig milyen szépen indult – legalábbis jobbikos szemszögből nézve: a 2006-ban a Jobbik elnökévé választott Vona Gábor 2007 júniusában jegyeztette be a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület nevű szervezetet, ami pedig megalapította a Magyar Gárdát. Az első gárdistaavatásra 2007. augusztus végén került sor a Budai Várban Vona Gábor, a fideszes Bencsik András Demokrata-főszerkesztő, Usztics Mátyás tiszteletbeli főkapitány és színész, Für Lajos egykori MDF-elnök és honvédelmi miniszter, Pörzse Sándor és sokan mások közreműködésével. Az alapító nyilatkozat szerint a gárda „része vagy gerince” kívánt lenni a Jobbik által felállítandó nemzetőrségnek, továbbá aktívan részt kívánt venni szociális és karitatív missziókban, a katasztrófaelhárításban, a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában.
Egy év elteltével szép mérleget vonhatott a gárda: az összlétszám ezer fölé nőtt, túl voltak húsz – egyenként száz-háromszáz fő részvételével lezajlott – jelentős médiavisszhangot keltő vonuláson, szinte minden napra jutott valamilyen rendezvény: bemutatkozó jellegű lakossági fórum, toborzó, ünnepség, karitatív akció – Mikulás-napi ajándékozás, kenyérosztás a Kossuth téren – vagy éppen tanulmányi verseny.
„Sajnálatos, hogy szerteágazó tevékenységük ellenére a sajtóban egy egydimenziós gárdakép jelenik meg, főképp a vonulások kapcsán, és azon belül is leginkább a cigánykérdéssel összefüggésben” – nyilatkozta a Heteknek 2008-ban Vona Gábor. A szervezet azonban nemcsak a társadalmat osztotta meg, hanem a Jobbikot is: 2008 tavaszán kilépett a pártból Kovács Dávid, a Jobbik alapító elnöke és Nagy Ervin választmányi elnök, mert indoklásuk szerint „a Jobbik szétválaszthatatlanul egybemosódott a gárdával, felelősséget vállalva valamiért, amit hosszú távon valójában irányítani nem képes”.
2013. 07. 12. (XVII/28)
