Múlt héten a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa elsőfokú – nem jogerős – ítéletében Galambos Lajost a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatóját kémkedésért 2 év 10 hónap börtönbüntetésre, Szilvásy György volt titokminisztert felbujtóként elkövetett kémkedésért 2 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. Az NBH élén a Galambost váltó Laborc Sándort a kémkedésben bűnpártolóként találta bűnösnek a bíróság és ezért 1 év börtönbüntetésre ítélte. P. Lászlót, a kémbotrányban felbukkant orosz hátterű biztonságtechnikai cég tulajdonosát pedig felmentették a bűnsegédlet vádja alól.
Jelenleg úgy tűnik, azt, hogy pontosan mi történt, legalább 2041-ig nem fogjuk megtudni – az ügy ugyanis addig államtitoknak minősül. Igaz, ez az idő hosszabbítható akár további évtizedekre is. A sajtóban megjelent találgatások alapján ugyanakkor egy konkrét történet rajzolódik ki – ezeket részben lapunk információi is megerősítik, kiegészítik. Úgy tudjuk, a történet onnan indult, hogy a második Gyurcsány-kormány nemzetbiztonsági vezetői az országgyűlés szakbizottságában rendre olyan kérdésekkel, információkkal szembesültek a fideszes szakpolitikusok részéről, amelyek szerintük csak úgy juthattak el hozzájuk, hogy a „cég” egyes munkatársai „szivárogtattak”. A jó moszkvai kapcsolatokkal rendelkező Galambos Lajos ekkor felvette a kapcsolatot az orosz titkosszolgálat szakértőivel, hogy azok „átvilágítsák” a rendszert, és kiszűrjék a nem megbízható munkatársakat. Az oroszok – akik állítólag bolgároknak álcázták magukat, ugyanis Bulgária a NATO-szövetségesünk, szemben Oroszországgal – a saját poligráfos technikájukat telepítették az NBH központjába, és megkezdődött a polgári elhárítás munkatársainak átvilágítása. A technika Magyarországra szállítása a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül történhetett – itt segédkezhetett a P. László vezette Zömök Kft., amely a légikikötő védelmi rendszerét működtette.
Az oroszok – ha már bent voltak – technikai támadást is indíthattak az NBH ellen, ráadásul a leprofilozott elhárítók adatait akár magukkal is vihették, azt is megtudhatták, hogy ki mivel foglalkozik, akár azt, hogy kinek a szakterülete az orosz vonal. Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere a Magyar Nemzetnek azt mondta, elképzelhetetlennek tartja, hogy ha egy idegen hatalom hírszerzőit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetőséget. A Heti Válasz pedig azt írta, hogy a poligráfos ellenőrzés egyik közvetett célja az lehetett, hogy az oroszok a 2006-os választások után meghatározó befolyást akartak szerezni a Mol-ban. (Fideszes körökben terjedt egy elképesztően hangzó legenda, miszerint egy nagy játszma keretében a Gyurcsány-kormány idején – kihasználva a világválság okozta turbulenciát a tőkepiacokon – az OTP és a Mol köreit baloldali érdekcsoportok orosz segítséggel „szabták” volna át. Akkoriban a nyugati Nabucco és az orosz érdekeltségű Déli Áramlat versenyben volt egymással, a Mol döntése meghatározónak tűnt a nyomvonal tekintetében.)
2013. 07. 12. (XVII/28)
