Bár nehéz elvonatkoztatni a közelgő választásoktól, mégis a magyar demográfiai helyzetből fakadóan egyértelmű, hogy a magyar állam nagy bajba kerül, ha rövid időn belül nem képes a magyarok gyerekvállalási szokásain változtatni. A Népesedési Kerekasztal tanulmányaira hivatkozva a Nemzetgazdasági Minisztérium májusban hozta nyilvánosságra az „Új baby boom, a középosztály gyermekvállalási forradalma” című stratégiai vitaanyagot, amely leszögezte, hogy Magyarországot a demográfiai válság halmozottan sújtja. Az európai kontinenst jellemző demográfiai trendek közül hazánkat leginkább a népességcsökkenés és a minőségi elvándorlás jellemzi. Magyarország népessége 1981 óta, bő 20 év alatt 737 ezer fővel fogyott. A 2000 óta vizsgált népességszám változása alapján hazánk a népességfogyásban mindössze a balti országoknál, Romániánál és Bulgáriánál van kedvezőbb helyzetben.
Magyarországon a párok által tervezett gyermekszám 2-2,2 körül mozog, míg a teljes termékenységi mutató csak 1,3 körül ingadozik (ami alacsony Európában), azaz a népességpótlási szint alatt van. Az egyszerű reprodukcióhoz 100 nőre 210 gyereknek kellene jutnia. Még egyszerűbben: évente 135 ezer gyereknek kellene születnie, de csak évi 90 ezer gyermek látja meg a napvilágot.
A rendszerváltozás után bekövetkezett termékenységcsökkenés elsősorban arra vezethető vissza, hogy a korábbi fiatalkori gyermekvállalási minta megszűnt, és mind több nő halasztotta első gyermeke megszületését húszas évei végéig, harmincas évei elejéig. 1990-hez képest öt évvel kitolódott az első gyermek vállalásának az ideje, aminek részben oka a felsőoktatásban való részvétel tömegessé válása. A huszonévesek körében folyamatosan csökken a gyermekvállalási kedv; 2009-ben már nemcsak a 20–24 éves nők, hanem a 25–29 évesek szülési gyakorisága is jelentős mértékben csökkent, és a 30–34 évesek termékenységének az elmúlt évekre jellemző enyhe növekedése is megállt.
Révész Máriusz, a miniszterelnök népesedési tanácsadója a Heteknek kifejtette, hogy hazánk esetében talán az egyetlen pozitívum a demográfiai helyzetben, hogy Magyarországon legalább szeretnének a fiatalok több gyermeket, míg Németországban például úgy születik kevés gyermek, hogy nem is akarnak a felnőttkoruk elején több gyermeket vagy nagy családot. Révész lapunknak elmondta, hogy nálunk ezért elsősorban nem meggyőzni kell a családokat a gyerek fontosságáról, hanem egyszerűen el kell hárítani az akadályokat a gyerekvállalás útjából. Az általuk javasolt intézkedéseknek épp az a célja, hogy a munkavállalást, a karrierpályát könnyebben lehessen összeegyeztetni a gyerekvállalással. Miközben Magyarország jelentős összegeket költ családtámogatásra, mégis vannak olyan kontraproduktív szabályok, amelyek akaratlanul, de ez ellen hatnak.
Az előbbiekre példa az egyetemistákat, főiskolásokat érintő jelenlegi jogszabályok. Ha ugyanis egy egyetemista, vagy egyetemet éppen befejező hölgy gyermeket vállal, akkor mivel nincs még elegendő munkaviszonya, csak a nettó 28 500 forintos GYES-t veheti igénybe. A tervek szerint ezen úgy változtatnának, hogy amennyiben valaki az egyetemi tanulmányai alatt vállal gyermeket, akkor a minimálbér után, ha az egyetem elvégzése után szül, akkor a diplomás minimálbér összegét figyelembe véve kaphat GYED-et, azaz 40-50 ezer forinttal magasabb összegre számíthat a család. (Jelenleg a GYED az átlagkereset 70 százaléka. 2013-ban 98 ezer forint a minimálbér, míg a diplomás minimálbér 114 ezer forint – a szerk.) Másrészt azt is javasolják, hogy a gyermekek megszületése esetén a diákhitelből meghatározott összegeket az állam engedjen el, hiszen nagy diákhitel-tartozással a fiatalok még nehezebben szánják rá magukat a családalapításra, gyerekvállalásra.
Liberális javaslat?
„Az is egy karrierpálya lehet, hogy egy egyetemet frissen elvégzett leány nem munkahelyi pályafutásba kezd, hanem gyerekeket vállal, majd miután nagyobbak lesznek a gyermekei, akkor 28–32 évesen kezd munkahelyi karrierépítésbe. Ma nagyon-nagyon rosszul jár, aki így ütemezi a gyermekei születését. A jelenlegi családtámogatási rendszer miatt először dolgozni kell az egyetem után, és csak később jöhet a gyerek, de lehet, hogy ez csak terv marad. Célszerű és logikus lépés kivenni a diplomások korábbi gyerekvállalását ellehetetlenítő szabályozást a családtámogatási rendszerből” – fogalmazott Révész Máriusz. Arra a kérdésünkre, hogy a kormány esetleg kötött életpályamodellt kívánt-e a fiataloknak „felfesteni”, nemmel válaszolt. Mint mondta: épp ellenkezőleg, e tekintetben liberális a tervezetük, éppen hogy rugalmassá kívánják alakítani a családtámogatási rendszert, mivel tudomásul kell venni, hogy a különböző családok különböző módon akarják karrierpályájukhoz illeszteni a gyermekeket. Van, aki egyetem után szeretne szülni, van, aki később. Van, aki három évig otthon akar maradni a gyerekekkel, van, aki hamarabb vissza akar menni dolgozni. Van, aki azt szeretné, ha gyorsan megszületnének tervezett gyermekei, van, aki hosszabb időt szeretne hagyni a testvérek születése között. Olyan családtámogatási rendszert javasolnak a jelenlegivel szemben, ami nem bünteti semmilyen karrierpálya mentén sem a gyereket nevelő szülőket.
„A házasság és az élettársi kapcsolat között a támogatások tekintetében nem kívánunk különbséget tenni, noha én személyesen házasságpárti vagyok, de tudomásul kell venni, hogy a gyermekek több mint 40 százaléka élettársi viszonyban álló szülőktől születik. A támogatások mindegyik családmodellben elérhetőek lesznek” – tette hozzá a politikus.
2013. 06. 28. (XVII/26)
