Nagy fába vágta a fejszéjét a Fejér megyei Cece: a 2800 fős település csatornahálózatot épít. „A község életé-ben a történelmi lehetőség a 2011-es évben jött el, amikor is az önkormányzat támogatást kapott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől (NFÜ), a lehető legelőnyösebb támogatási konstrukció keretében” – örvendezik az önkormányzat honlapján Varga Gábor polgármester, a Fidesz parlamenti képviselője. Cece több ízben, már az 1990-es évektől kezdődően megpróbált támogatást nyerni a község szennyvízhálózatának megépítésére, ám mint Varga írja: „sajnos többszöri próbálkozásunk ellenére nem támogatta kérelmünket a mindenkori kormányzat”.
Az áttörés két évvel ezelőtt történt: az önkormányzat 2011. július 7-én írta alá a támogatási szerződést, melynek értelmében 1,24 milliárd forint támogatást kapott az Európai Unió Kohéziós Alapjából a beruházás megvalósításához. Ez a pénz a teljes beruházás 84 százaléka, amit a Belügyminisztérium 2012 januárjában további 45 millió forinttal fejelt meg. Összességében tehát a beruházás 88 százalékos támogatást nyert állami forrásokból.
A sikeres pályázathoz azonban a községnek is teljesítenie kellett egy sor feltételt. „És itt kezdődtek a bajok”– meséli a Hetek munkatársának Kiss Tibor cecei polgár, Ady Endre utcai otthonában. Kiss elöljáróban leszögezi: szerinte is szükség van csatornahálózatra, „de ha valamit így végig lehet vinni, mint a cecei projektet, akkor Magyarországon bármit meg lehet csinálni”.
A pályázat egyik feltételeként benyújtott térkép Kiss szerint legalább húsz évvel ezelőtt készült, így nem sok köze van a jelenlegi állapotokhoz. Hogy a más pályázatok esetében – nagyon helyesen – rigorózus NFÜ hogyan bírálhatott el egy ilyen térképpel benyújtott anyagot, az rejtély.
A pályázat előfeltétele volt, hogy a lakosság 75 százaléka szándéknyilatkozatban támogassa a beruházást. 2800 lakosnál ez 2100 aláírást jelent. Azonban ha csak a szavazókorúakat vesszük alapul, akkor is kellene 1600. Ha a település 1800 darab ingatlanát vesszük alapul, akkor is kellene legalább 1350 aláírás, magyarázza a korábban könyvelőként dolgozó Kiss Tibor. Ehhez képest a víziközmű társulat megalapításakor 720 aláírás, pontosabban szavazat, de legfeljebb 731 gyűlt össze. Ennek ellenére a pályázatot beadták, és nyertek is.
A komolyabb galiba azonban most jön: a víziközmű társulat létrehozását a jegyzőkönyv szerint 720 szavazat alapozta meg. Ebből azonban rendőrségi ügy lett: szavazni nemcsak személyesen, hanem meghatalmazott útján is lehetett a társulat alakuló ülésén. A 720 támogató közül 588 lakost azonban hamis meghatalmazással képviseltek. A hamis meghatalmazásokra úgy tettek szert az „ismeretlen elkövetők”, hogy a szándéknyilatkozat elnevezésű dokumentum – ami még nem kötelezi semmire az aláírót, az csak egy elvi támogatás – alján kialakított, a meghatalmazásra vonatkozó keretes részt utólag töltötték ki. Ezek a ceceiek tehát aláírták a szándéknyilatkozatot, arról azonban csak utólag értesültek, hogy a tudtuk és beleegyezésük nélkül kitöltött meghatalmazással élve a meghatalmazottak szavaztak is a nevükben a víziközmű társulat megalakulásáról.
A paksi rendőrség birtokunkba került nyomozati anyaga szerint ez magánokirat-hamisítás. „Fenti cselekmény alkalmas többrendbeli, a Btk. 276. §-ba ütköző és aszerint minősülő magánokirat-hamisítás vétség megalapozott gyanújának megállapítására” – olvasható a márciusban készült rendőrségi dokumentumban.
Az önkormányzat honlapján elérhető jegyzőkönyv szerint az 588 meghatalmazással „szavazó” cecei polgár közül 491-et Cece nagyközség önkormányzatának hat testületi tagja képviselte a társulat megalakulásáról döntő taggyűlésen. A társulat elnöke egyébként Cece alpolgármestere, Fazekas Gábor.
2011 nyarán, 720 aláírással tehát létrejött a társulat. A törvény értelmében – amennyiben ez eléri a társulati összlétszám kétharmadát – a nem szavazó egyharmad is társulati taggá válik, úgynevezett kényszertag lesz.
Kiss Tibor szerint az önkormányzat, illetve a társulat visszafelé számolt: a 720, majd az alakulás után 731-re bővült aláírást vették kétharmadnak, és az ebből számított mintegy 1050-es létszám lett a teljes tagság. Amiből két újabb probléma származik: az egyik, hogy ezek szerint az 1800 ingatlan közül csak 1050 kerül bekötésre, miközben kezdetben arról volt szó, hogy minden ingatlan rácsatlakozik a szennyvízhálózatra. Vagy 1050-nél több ingatlan is csatlakozik, ám azok, akik nincsenek benne a társulatban, fizetésre sem kötelezhetőek. Kiss szerint például az önkormányzat csak 25 ingatlannal szerepel, miközben nagyjából 120 ingatlana van a településen. „Nem szerepel a tervben sem az önkormányzat épülete, sem az orvosi rendelő. Gondolja, hogy kimaradnak? Dehogy” – fonja gondolatait Kiss Tibor, majd közli: márpedig az ő pénzén ne csatlakoztassanak nemfizető ingatlanokat.
A bonyolultnak tűnő történetben egy lényeges elemet még nem említettünk: a víziközmű társulat tagjai – akár „rendes” tagok, akár kényszertagok – ingatlanonként 160 ezer forinttal kötelesek hozzájárulni a beruházáshoz. Ezekből a lakossági befizetésekből jön össze az önkormányzat önrésze, az a 12 százaléknyi pénz, ami kiegészíti a cikk elején említett 88 százaléknyi állami – uniós és magyar – támogatást. És mint Kiss Tibor állítja, itt van a kutya elásva: a cecei polgárok nagy többségét azért kellett magánokirat-hamisítással beléptetni, mert önként nem akart: sokaknak nincs pénze, vagy ami van, azt már a saját temetésükre tették félre. Persze az önkormányzat hozzáállásában is van logika: végre itt a lehetőség, hogy megoldják a szennyvízelvezetést, amire egyébként 2015. decemberi határidővel törvény is kötelezi a településeket.
Csakhogy, érvel Kiss Tibor, a szomszédos és nagyságrendileg hasonló méretű Németkéren 104 millióból oldották meg a problémát: igaz, nem csatornahálózattal, hanem más módszerrel, de a törvény nem is teszi kötelezővé a csatornahálózatot. Másrészt a lakosságot sem érte 160 ezer forintos megterhelés.
Visszatérve a meghatalmazottakra: Kiss Tibor szerint a víziközmű társulat alakuló taggyűlésén négy olyan cecei polgár nevében is szavaztak, akik már régen meghaltak. A kényszertagok között további halottak is vannak, olyanok is, akik húsz vagy harminc éve hunytak el, és akadnak olyanok is, akik már régen eladták az adott ingatlant, illetve van olyan tag is, aki soha nem rendelkezett ingatlannal Cecén.
A történet azonban még nem ért véget. Az egyik taggyűlés jegyzőkönyve szerint, amikor egy tag azt kérdezte, hogy mi lesz azokkal, akik nem fizetik be a 160 ezer forintos hozzájárulást, azt a választ kapta, hogy mindenkinek fizetnie kell, vagy végső esetben behajtják az összeget. Nos, ez tényleg meg is valósult. Több, egymástól független forrásból úgy tudjuk, hogy a jegyző megbízásából egy sárbogárdi egyéni bírósági végrehajtó nagy számban – állítólag közel 200 esetben – kezdte meg a nem fizető tagoktól behajtani a pénzt. Akik így jártak, a 160 ezer forinton túl további 30 ezer forint körüli összeggel is szegényebbek lettek, mivel a végrehajtó a végrehajtás díját is beszedte tőlük. A végrehajtást egy a birtokunkba került dokumentum is alátámasztja: ez arról szól, hogy az egyik érintett sikerrel igényelte vissza a már behajtott pénzét. Információink szerint azonban a többség nem volt ilyen szerencsés. Az ügyben megkerestük az érintett végrehajtót is, ám az illető e-mailben feltett kérdéseinkre nem válaszolt, a bíróságnál megadott hivatalos fogadóidőben pedig napokon keresztül elérhetetlennek bizonyult. Kiss Tibor azt állítja, a végrehajtó neki is azt mondta, közel 200 végrehajtást indított a jegyző utasítására. „De mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a számlájáról nem lehet leemelni a pénzt? Ráterhelik a házukra?” – kérdi Kiss Tibor.
Az ügy kimenetele még bizonytalan: a Paksi Rendőrkapitányság fentebb már idézett határozatával áttette a bűnügyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságához (NAV). Úgy tudjuk, a bűnügyi nyomozók nyomoznak is, részleteket azonban egyelőre nem árulnak el. A rendőrségi dokumentum szerint azért a NAV az illetékes, mert – „jelentős számú” ingatlantulajdonos, illetve a pályázatíró és az NFÜ munkatársának meghallgatása során – egyértelművé vált, hogy a Cecei Víziközmű Társulat létrehozására azért volt szükség, hogy a pályázathoz elengedhetetlen minimális önerőhöz a lakosság által nyújtott forrást igénybe tudják venni. „Kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy a víziközmű társulat létrehozása jogosulatlan előny megszerzése” – az összesen 1,24 milliárdos támogatás lehívása – „céljából történt, hiszen a megszerezni kívánt állami, illetve európai uniós támogatás a meghamisított szándéknyilatkozatokon alapuló víziközmű társulat létrehozása nélkül nem lett volna elérhető” – olvasható a birtokunkba került határozatban.
Az ügyben megkerestük Varga Gábor polgármestert is (képünkön), ő azonban közölte: a folyamat lezárultáig nem kíván nyilatkozni.
Nehézkes jogorvoslat
2013. 06. 28. (XVII/26)
