A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára hozzátette: minden esetben meg kell vizsgálni a gyermekkorúak beszámíthatósági képességét is, azaz, hogy a gyermek tisztában volt-e bűncselekménye következményeivel. Az – amúgy is leterhelt – igazságszolgáltatásra háruló pluszfeladatok ellensúlyozását a bírói, szakértői és tisztviselői apparátus bővítésével, azt pedig 6 milliárdos ráfordítással képzeli el a kormányzat. „A törvényi változtatások statisztikailag nem indokolhatók, hiszen a gyerekkorúak körében elkövetett bűncselekmények száma az elmúlt 8 évben évi 3200-3500 körül mozgott, és enyhén csökkenő tendenciát mutatott. Az elkövetések kétharmada kisebb súlyú, vagyon elleni cselekmény” – mondta el lapunknak Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyar Bizottságának gyermekjogi igazgatója. Évente átlag 1,2 gyermek követ el a jogszabályban nevesített súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekményt. A szakértő hozzátette: ezentúl majd azért kerülhet évi 80-100 gyermek bíróság elé, mert a szavazás utolsó előtti fordulójában még két tényállást betettek a jogszabályba: a rablást és a kifosztást.
Ami a beszámíthatósági kritériumot illeti, a gyerekek felelősségének megállapítása nagyon komoly szakmai aggályokat vet fel, amivel kapcsolatban jelenleg nem létezik egységes állásfoglalás. A Pszichiátriai Szakmai Kollégium álláspontja szerint a 14 éves kor gyakorlatilag „kóros elmeállapotnak” tekinthető, a hormonok változása, az ilyenkor zajló biológiai és pszichológiai folyamatok miatt. Teljes szakmai egyetértés van viszont abban, hogy egy gyermekkorú elkövető jobbára a családi problémák tünethordozója, erős kortársi befolyással súlyosbítva, így az ő egyszemélyi felelősségét megállapítani legalábbis erős cinizmusnak tűnik. A helyzetet tovább nehezíti, hogy 2010 végén megszüntették a hazai fiatalkorúak bíróságát.
„Kérdés, hogy a gyermekbűnözést elsősorban rendészeti vagy gyerekvédelmi ügynek tekintjük-e? Most egy büntetéspárti szemlélet érvényesül, amelynek szellemében a bíróságok terhelését növeljük, nem pedig a gyermekvédelmi rendszert erősítjük meg. Pedig a nemzetközi gyakorlat és a különböző kutatások egyaránt ez utóbbi irányt javasolják. Az EU gyerekjogi ütemterve szerint a fiatal- és gyerekkorúakkal foglalkozó büntetőpolitika alapelve a prevenció, azaz hogy minden lehetséges módon megelőzzük azt, hogy a gyerek – először vagy ismételten – bűncselekményt kövessen el” – mondja Gyurkó Szilvia, utalva arra: egy javítóintézeti rezsim nem túl gyerekbarát rendszer, hanem egy erőszakelvű, zárt világ, ahol a gyerekek problémái tovább súlyosbodnak, amint erre a tavalyi ombudsmani vizsgálat is rámutatott. Ráadásul a gyerekek kikerülve onnan visszatérnek a korábbi veszélyeztető közegükbe, ezért a hazai visszaesési ráta nagyon magas. Mostantól azonban még szigorúbb büntetés vár a visszaesőkre.
„Egy tizenéves még könnyen befolyásolható helyes irányba, sokkal inkább, mint egy felnőtt elkövető, ezért rendkívül fontos, hogy milyen reakciókat kap. Alapvetően nem a büntetés az, ami visszatartó erőként működik, hanem sokkal inkább a közösségalapú helyreállító szankciók, amikor a gyerek megkapja a megfelelő visszajelzést, hogy amit tett, az nem jó, de ahelyett, hogy megbélyegzik egy életre, lehetőséget adnak neki a jóvátételre és arra, hogy ebből tanuljon” – hangsúlyozza a szakértő.
2013. 06. 28. (XVII/26)
