Klinghammer Istvánról sokat elmond, hogy szűk körben büszkén szokta mesélni: ő józsefvárosi fiú, a híres vagy – pontosabban szólva – inkább hírhedt Práter utcában, a VIII. kerület egyik legkeményebb részén nőtt fel. „Ravasz, fifikás, megnyerő modorú, barátkozós ember” – mesélte egy ELTE-s tanár, akivel évekig dolgozott együtt, és aki szerint egyébként kifejezetten jó rektor volt, noha politikai szempontból ellentétes oldalon álltak. Forrásunk baloldaliként segítette az akkor már fideszes Klinghammert abban, hogy az MSZP vezette kormánytól kilobbizzon közel egymilliárd forintot az ELTE számára. „»Kijárós« rektor volt, az ELTE érdekeit tartotta szem előtt, nem vacakolt politikai különbségekkel” – állította az előbb idézett egyetemi tanár azzal a megjegyzéssel, hogy a rendszerváltás előtt azért Klinghammer – miként Hoffmann Rózsa is – tagja volt az MSZMP-nek. Az új felsőoktatási államtitkár esetében egyébként ennek nem találtuk a nyomát. Annak igen, hogy már évek óta a Fidesz értelmiségi holdudvarának a meghatározó figurája volt. Több jobboldali-konzervatív társaság tagja, így például a Nemzeti Köré, a Tisztességes Választásért Alapítvány kuratóriumában például Pozsgay Imrével, illetve Vejkey Imrével, a KDNP választási ügyekben járatos politikusával együttesen tagok. Aktívan nem politizált, a felkérés is otthon érte, amikor éppen térképet festett.
Klinghammer életrajza abból a szempontból imponáló, hogy a hetvenkét éves államtitkár egész felnőtt életét az egyetemi közegben töltötte: 1959-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahonnan 1961-ben átment az ELTE Természettudományi Karára. 1965-ben tanári, egy évvel később térképész diplomát szerzett. 1969–70-ben posztgraduális képzésen vett részt a Bonni Egyetemen. Diplomájának megszerzése után az ELTE Térképtudományi Tanszékének oktatója lett, 1971-től tanársegédként, 1980-tól docensként dolgozott. 1987 és 2005 között a térképtudományi tanszéket vezette. 1994-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2000 és 2006 között az ELTE rektora volt, 2005-ben egy évre őt választották a Magyar Rektori Konferencia elnöki posztjára.
Klinghammer Istvánnak az Emberi Erőforrások Minisztériumába való „érkezése” szerkezeti átalakításokat is jelent: az új struktúrában a korábbiaktól eltérően külön, az államtitkár asszonnyal egyenrangú államtitkárságot vezet majd.