A választási regisztráció szabályai három részből állnak. Ezek közül két terület fontosságát és hasznosságát senki sem vitatja. Nyilvánvaló, hogy azzal, hogy az Országgyűlés szavazati jogot biztosított a határon túl, illetve külföldön élő magyaroknak is, jelentős számú olyan szavazó „keletkezett”, akik a magyar választási nyilvántartásokban nem szerepelnek, és akik választójogukat csak úgy gyakorolhatják, ha előbb regisztrálják szavazási szándékukat. Ezen körben a regisztráció indokoltsága nem vitatható. A másik ugyancsak helyes szabály a kisebbségi listákra szavazni akarók regisztrációját szabályozza, és ez abból indul ki, hogy ezekre a listákra azok szavazzanak, akik ebben a választásban akarnak részt venni.
A vitatott, és az AB szerint alkotmányellenes rész a harmadik kör regisztrációjának kötelezővé tétele volt. A kormánypártok azt akarták, hogy csak azok szavazhassanak a választás során, akik előzetesen regisztráltatták magukat személyesen vagy az ügyfélkapun keresztül (az ügyfélkaput csak személyesen lehet megnyitni, így akik eddig nem rendelkeztek ügyfélkapuval, azoknak ezt is személyesen kellett volna intézni).
Ennek a szabálynak semilyen jogi indoka nem volt, csak arra szolgált volna, hogy a választókat „szűrje”, megakadályozza a „nem tudatos választók” választási részvételét. Minden elemző egyetért abban, hogy a regisztráció bevezetésével főleg a fiatalok, a szegények és az alacsonyabban iskolázott rétegek választási lehetőségét korlátozták volna. Más szóval éppen azokat zárták volna ki a választásokból, akiket az elmúlt két és fél év kormányzati intézkedései hátrányosan érintettek. Ugyanakkor növelték volna az úgynevezett ajtótól ajtóig tartó személyes mozgósítás jelentőségét, vagyis annak a technikának a súlya nőtt volna, amelyben a kormánypártok jobbak, mint az ellenzék.
2013. 01. 11. (XVII/2)
