„Azerbajdzsán egészen új nemzet, az 1923-as szovjet népszámláláskor Moszkva még tatárként tartotta számon az itt élőket, nem is etnikumként, hanem vallási szempontból vizsgálta az itt élő közösségeket" - magyarázta a Heteknek Krausz Tamás történész, szovjetológus, aki hosszú ideig kutatta a Szovjetunió etnikai-nemzetiségi konfliktusait. Mint fogalmazott: a Szovjetunió szétesésével létrejött új állam új hatalmi elitjének az etnikai nacionalizmus jelenti a legitimációs ideológiát. Bár az örmények évezredes kultúrával rendelkeznek, számukra is a Szovjetunió szétesése jelentette az új államiság kezdetét, körükben is jellemző a heves nacionalizmus, ami elválaszthatatlan a nemzetállam felépítésétől és a hatalmi elitek érdekeitől. Ráadásul az azeri területeken található, dominánsan örmények lakta Hegyi-Karabah olyan, mint a magyaroknak Erdély vagy a szerbeknek Koszovó.
A Hegyi-Karabah birtoklásáért kitört, több tízezer áldozatot követelő azeri-örmény háború, bár most tűzszünet van érvényben, azért nem ért véget, mert sem az azeri, sem az örmény elit az etnonacinalista ideológiába bújtatott hatalmi érdekek miatt nem engedhet a másik félnek. A geopolitikában az azeri-örmény helyzetet „befagyott konfliktusnak" nevezik, ami azt jelenti, hogy ugyan nincs háború, de a konfliktus nincs megoldva. Krausz Tamás szerint a kormány a dilettáns politikájával erre a felszín alatt izzó konfliktusra öntött képletesen szólva olajat, és nem alaptalan az a félelem, hogy akár a katonai konfliktus is kiújulhat. Az Orbán-kormány politikája, így különösen a kiadatás ugyanis azt az üzenetet hordozza, hogy Azerbajdzsán rendelkezik az Európai Unióban egy szövetségessel, legalábbis támogatóval - jelesül Magyarországgal.
A probléma nagyságát jelzi, hogy a karabahi válság ügyében közvetítő Oroszországot, Franciaországot és az Egyesült Államokat tömörítő úgynevezett Minszki-csoport érdekeit sikerült a magyar kormánynak keresztül húznia.
2012. 09. 07. (XVI/36)
