Nem indított jól Zagyva Gyula a saját perén. A jobbikos képviselő tárgyalása gyakorlatilag azonnal félbe is szakadt, méghozzá a politikus miatt: ügyvédje közölte, védencének az emberi jogi bizottság tagjaként a testület ülésén kell részt vennie. A képviselő végül egyórás késéssel érkezett.
Az első tárgyalási napon a vádlottak tagadták az ellenük felhozott vádpontokat. I. Béla szerint bár nyilvánvaló volt, hogy a sértettek „nem olyan közegben voltak, ahol jól érzik magukat”, a beszélgetések ezzel együtt nem agresszív hangnemben zajlottak. Arra már nem tudott magyarázattal szolgálni, hogy miért mondta azt két éve a Magyar Szigeten a Hetek újságíróinak: „ki vagytok szolgáltatva kényünknek-kedvünknek”. És azt sem sikerült tisztáznia, hogy miért szólította fel a helyszíni riportra érkező újságírókat arra, hogy kapcsolják ki a diktafonjukat. Mint az ügyész arra rámutatott: ha a vádlottak valóban az újságírók rosszindulatától tartottak volna, akkor épp az ellenkezője lenne logikus, és saját maguknak kellett volna felvételeket készíteniük.
Vallomástétel közben több ízben is előfordult, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik vezetőjeként politizáló férfi nem tudott a bíró kérdéseire válaszolni. Rendszeresen arra hivatkozott, hogy az esemény már két éve történt. A vallomás egyik megütközést keltő kijelentése is hozzá köthető: az incidens kezdetén, a bekapcsolt diktafon láttán I. Béla „zsidó pofátlanságot” emlegetett. A kifejezés – a bíróság előtt előadott – magyarázat szerint a „német precizitáshoz” vagy az „olasz temperamentumhoz” hasonló „állandó” jelzőnek számít.
A másodikként valló Zagyva György Gyula szintén tagadta az ellene felhozott vádakat. Elmondása alapján nem fenyegette az újságírókat anális erőszakkal – ennek azonban ellentmond, hogy néhány nappal a 2010-es esetet követően Vona Gábor egy hangfelvételen rögzített kijelentésében utalt arra, hogy az ominózus kijelentés elhangzott, ám a beszélgetésen jelenlevő Zagyva a kijelentést nem utasította vissza és nem is korrigálta.
Mindkét tárgyalási napon látszólag lényegtelen apróságok tisztázására fordított hosszú időt a bíróság. Így az ügy szereplői – eredménytelenül – próbálták eldönteni, hogy a faház ajtaja kulcsra volt-e zárva a beszélgetés közben, de a karikás ostor használatáról is hosszú viták indultak. Mint az emlékezetes, lapunk újságírói beszámoltak arról, hogy a Magyar Szigeten egy, a zsidósággal kapcsolatos téma említésekor a képviselő dühkitörés közben ostorával a már egyébként is megfélemlített riporterek felé csapott, ám az szerencsére nem talált el senkit. A tárgyaláson az ügyész, a másodrendű vádlott és a védőügyvéd emelt szintű módszertani elemzésbe bonyolódott – ostortanból. A látszólag egyszerű kérdés – csattogott-e az ostor – hosszadalmas vitákat szült, a vádlottak állították: a faházban még hely sincs az ostor használatára. Azt nem tagadták, hogy a kérdéses eszköz valóban Zagyva kezében volt, ám véleményük szerint az végig karikára feltekerve volt, és csak „gesztikuláláshoz” használta.
A sértettek ezzel ellentétben ragaszkodtak az eredeti állításhoz. Habár ostor még nem volt a kezükben, abban teljesen biztosak voltak: Zagyva nemcsak gesztikulált, hanem csapdosott is azzal. De kiemelték: az, hogy csattant-e az ostor vagy sem, egyébként is mellékes kérdés. A szigetre való belépés pillanatától egyre félelmetesebb légkör nehezedett rájuk, a faházban a beszélgetéskor már azon izgultak: megússzák-e ép bőrrel a látogatást. „Ha fölvettétek a beszélgetést, szét lesztek verve” – idézte a másodrendű vádlott szavait az egyik újságíró, aki fönntartotta az ügyészségen tett vallomásának állításait, amely szerint: Zagyva szóval és tettel egyaránt fenyegette őket.
A második tárgyalási napon a szembesítésekkel folytatódott büntetőper. Habár jóformán egyetlen kérdésben sem tudtak megállapodni, a védőügyvédek közötti, személyeskedésig fajuló vitákat leszámítva különösebb incidens nélkül folytatódott hétfőn a per. „Az Ön szemébe mondom, hogy Ön nagyon jól tudja, és azok is, akik ott voltak a faházban, hogy ezek mind megtörténtek” – mondta az országgyűlési képviselőnek az egyik sértett újság-író, mire Zagyva kurtán csak annyit felelt: „Én pedig az Ön szemébe mondom, hogy ez hazugság.”
2012. 09. 28. (XVI/39)
