Mint az közismert, a tavalyi 53 ezer helyett idén csak 34 ezer férőhelyet finanszíroz meg az állam a felsőoktatásban, s a bejutási küszöbérték 240 pontra emelkedett. A felvételi ponthatárokat július 22-én fogják kihirdetni, de addig még várható, hogy változnak az államilag finanszírozott keretszámok, mivel a meghirdetett 15 ezer részösztöndíjas (50 százalékos térítésű) helyből 10 ezer üresen maradt. Július 10-éig egyébként utólag is meg lehet jelölni a megfelelő alapképzések részösztöndíjas változatát. Részösztöndíjas formában csak műszaki, természettudományi és informatikai alapszakok indultak, de nem volt elég jelentkező, a legérintettebb a BME és a Debreceni Egyetem, mindkét egyetemen több ezer hely maradt üresen. A Népszabadság értesülései szerint a szaktárca sebtiben dolgozik a keretszámok újraelosztásán, kormánnyal való jóváhagyatásán, s várhatóan a 10 ezer – becsülten 2 milliárdos állami költségű – részösztöndíjas férőhelyet 5 ezer államilag finanszírozottra váltják át. Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a 250 közgazdász és a 100 jogász férőhelyet nem emelik – ezek állami befagyasztása tehát tudatos koncepció, míg a bölcsészképzés a hírek szerint plusz állami helyekhez juthat. Hiller István volt oktatásügyi miniszter szerint nem a keretszámokat kellene menetközben variálni, hanem az augusztusi pótfelvételivel együtt kellene meghirdetni az állami többletférőhelyek felvételijét is.
„Ha az állam megszabja a prioritásokat, és utána rögtön meg is határoz hozzá keretszámokat, hiábavaló azt várnia, hogy ezeket automatikusan feltöltsék azok a diákok, akik előtte évekig más hivatásra készültek, bármennyire is igyekszik financiálisan támogatni ezt” – fejtette ki kérdésünkre Mendrey László, a PDSZ elnöke. Hoffmann Rózsa kijelentette, hogy reméli, jövőre nem lesznek ilyen problémák a keretszámokkal, de nem világos, hogy ezt miként értette: úgy, hogy minden érettségiző diák mérnöknek vagy informatikusnak jelentkezik jövőre, vagy úgy, hogy az államtitkárság reálisabban méri fel a vágyakat és a lehetőségeket. Hoffmann Rózsa a Kossuth Rádióban elismerte: tíz év kellene az átalakításhoz, de a „közoktatás eredményei sürgetik” a minél gyorsabb átmenetet. Mendrey László szerint polgári demokráciákban sehol nincs példa ilyen szintű központosításra, ideológiai irányszabásra, társadalomtervezésre.
„Ilyen irányváltáshoz minimum 2-3 éves átmenet szükséges. Az ügyes diákok talán tudnak egy év alatt váltani, de a mai középiskolásoknak nincs meg a kellő természettudományos alaptudásuk, így félő, hogy a felsőoktatásban továbbra is felzárkóztató évet kell majd az elsősöknek beiktatni. Az eszköz- és pénzhiánnyal küzdő közoktatásban a mai alacsony óraszámban tanított reáltantárgyak ismerete csak a nagyon elhivatottakat fordítja természettudományos irányba, a többieknek ez akkor sem vonzó, ha fizeti az állam a képzésüket, mert nem fogják tudni azt elvégezni” – így Mendrey.
Lehet, hogy ha a jogász vagy közgazdászképzésben hirdettek volna meg több ezer részfinanszírozású helyet, azokat betöltötték volna a jelentkezők, de a legdrágábbnak számító természettudományos, műszaki képzések egyrészt féláron sem túl olcsók, ráadásul a részösztöndíjasoknak is alá kell írniuk a röghöz kötésről szóló hallgatói szerződést, ami elrettentő a fiatalság számára. A Der Spiegel nemrég riportot közölt külföldi egyetemekre felvételiző magyar diákokkal, amiből kiderült: a végzős diákok többsége a hallgatói szerződéssel indokolja azt, hogy külföldön tanul tovább.
Az oktatás minden szintjén felbolydulás van. Lassan hagyományszámba megy a pedagógusnapi tüntetés; idén azt követelte a többezres tömeg, hogy a köznevelési és a szakképzési törvény, valamint a pedagógus életpályamodell bevezetését halassza a kormányzat 2013-ról 2014-re, és kezdjen végre érdemi tárgyalásokat a szakmával. Tiltakoztak a várható tömeges pedagóguselbocsátások ellen, valamint a bizonytalan életpályamodell helyett január
1-től 20 százalékos béremelést tartanak égetőnek a közszférában dolgozóknak, méghozzá nem az értelmiségi lét, hanem a puszta létfenntartás céljából. Nem látni ugyanis, honnan teremti elő a kormány az életpályamodellhez szükséges 80 milliárd forintot, a szakszervezetek szerint valószínűleg a rendszeren belüli pénzátcsoportosítással, azaz a tanárok nagy részének elbocsátásával. Petíciójukat minisztériumi vezetők helyett beosztottak vették át, érdemi reakciót arra még nem kaptak.
2012. 06. 15. (XVI/24)
