„Viktor elment a falig, de sikerültek a fő háttéregyezségek Brüsszelben, most a puha landolás következik" - foglalta össze egy a gazdasági kérdésekben jártas kormányzati forrásunk az elmúlt hetek eseményeit, a kormánypárti „békepolitikai" fordulat okait. Egyrészt, a belső vélemények szerint az uniós kötelezettségszegési eljárások nem súlyos ügyek, azokból úgy értékelik, hogy Brüsszel kimenekülési útvonalat is adott a magyar kormánynak. Másrészt, a konfliktus - és az IMF-tárgyalások körüli huzavona - mögött húzódott egy geopolitikai játszma is, amely miatt néhányan tudatosan „ütötték" Magyarországot. Miniszterelnökségi forrásunk szerint a szükséges alkuk megköttettek.
Ezzel ellentétes kormánypárti véleményeket is hallottunk. Több Fidesz- vezető ugyanis állítólag azon aggódott, hogy az unióval - és egyben a Nyugattal - való konfliktus a párt törzsbázisából tömegeket távolít el a kormánytól, illetve a bizonytalanok között „található" exfideszes szavazókban végleges szakítást generál a párttól. A parlamenti ciklussal kapcsolatban az a koncepciójuk, hogy az 1,3-1,5 milliós törzsbázis megőrzése mellett igyekeznek az egykulcsos adóval és az adókedvezményekkel jól járó „középosztálybeli" szavazókból (akik félt-hetik majd e kedvezményeket) 2 millió feletti szavazótábort „előállítani" a 2014-es választásokra. Mivel Orbán Viktorral szemben senki sem mer kritikát megfogalmazni (kivéve állítólag Kövér Lászlót), ezért a kormányzás stílusát és kommunikációját veszik bírálatok alá.
A másik forró téma az IMF-szerződés kérdése. A Népszabadság szerint Orbán egy belső fórumon novemberben azt mondta, hogy ha az IMF jön, akkor ő megy. Később a Hír TV-ben az ezt firtató kérdésre kifejtette, hogy ha újra az IMF irányítása alá kerül az ország, és nem a saját gazdaságpolitikát hajtják végre, akkor „ránk, nemzeti érzelmű emberekre itt semmi szükség nincs". A problémát az jelenti, hogy az IMF és a kormány jelenlegi helyzetértékelése között is jelentős különbség van. Míg a kormány 2,5 százalékos hiányt vár, addig a IMF 4 százalékkal számol, de eltérés érzékelhető a gazdasági növekedés kérdésében is. Egyes számítások szerint minimálisan 500-550 milliárdos kiigazító csomagra volna szükség.
2012. 02. 10. (XVI/06)
