A helyzetet egy kormánypárti politikus azzal oldotta meg számunkra, hogy a francia államfő rossz fogalmazásának, nyelvi botlásának tulajdonította a féleértést. Ugyanis két döntési helyzet volt. Az első arról szólt, hogy módosítsák-e az unió alapszerződését, aminek kapcsán viszont Anglia garanciákat kért (amit, a vétóból úgy tűnik, nem kapott meg), hogy az európai pénzügyi világ központját, a londoni Cityt nem éri kár a változások és reformok során. Anglia bruttó hazai össztermékének (GDP) ugyanis mintegy 20 százalékát a City „állítja" elő, ezért a pénzügyi szektor védelme joggal lehetett elsődleges célja David Cameron brit miniszterelnöknek. (A témáról és az úgynevezett frankfurti csoportról bővebben a 4-5. oldalon olvashatnak.)
Tehát az angol vétó miatt szóba sem jöhetett az alaptörvény módosítása, ezért egy kormányközi megállapodás tervezete körvonalazódott, amit Az euróövezeti állam-, illetve kormányfők nyilatkozata című dokumentum tartalmazott. Ezzel kapcsolatban több ország delegációja jelezte (például a svéd és a cseh), hogy hazája parlamentjének a támogatása kell egy ilyen nyilatkozat aláírásához. A sajtótájékoztatók tízórás kaotikus egyeztetést követően hajnal négy-öt óra körül zajlottak, ezért a fáradt politikusok nyilatkozatai félreérthetők voltak, s úgy tűnt, hogy hazánk nincs a támogatók között. (Az „elszóláselméletnek" némileg ellentmond az Európai Tanács nyilatkozata is, amely ugyancsak kihagyta Magyarországot a támogatók sorából, igaz, azt sem írta le, hogy nemet mondott volna a magyar küldöttség.)
A tanácskozásról távozó miniszterelnökök közül a cseh kormányfő az újságíróknak úgy mondta el, hogy a magyarok nemmel szavaztak, de nem indokolták a döntést a parlament elé való vitel szükségével. Orbán - aki láthatóan rendkívül fáradt volt - későbbre ígért tájékoztatást, és nem válaszolt az újságírói kérdésekre.
2011. 12. 16. (XV/50)
