2008-ban egyértelműen spekulációs támadás érte a magyar forintot és állampapírpiacot, ezért kellett sürgősen nemzetközi segítség Magyarországnak. Befektetési bankárok a helyzetet egy hasonlattal igyekezték érthetővé tenni, miszerint a spekulációra játszó befektetői csoportok olyanok, mint az oroszlánok a szavannán, elsősorban a beteg, ezért lassabb állatokat próbálják először elejteni. A világválság idején a térségben Magyarország gazdasági állapota volt az egyik leggyengébb, mert a 2006-os kiköltekezés után még nem sikerült teljesen konszolidálni a költségvetést; magas volt az államháztartás hiánya, az állam működtetéséhez folyamatosan hitelre volt szükség, de a válság miatt tudható volt, hogy gazdasági visszaesés következik, ami az állam bevételeinek csökkenését jelenti, tehát még inkább megemelkedik a hitelszükség. Az ország jóval többet importált, mint exportált, magas fogyasztási rátával, azaz masszív külkereskedelmi deficittel rendelkezett, és a magánszektor eladósodása is kimagasló volt. Mindezt tetézte - és ez a forintválság napjaiban derült ki -, hogy a jegybank devizatartaléka is alacsony volt. A világválság pánikhangulatában hirtelen elfogyott a szabad forrás a világpiacon, a bizalmatlanság miatt senki senkinek nem adott kölcsön, ezért drasztikusan csökkentek a befektetések: nem volt kereslet a magyar állampapírokra, ezért az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) a kamathozam-emelésekkel igyekezett vonzóbbá tenni a magyar papírokat, de így is alig akadt „vevő" Magyarországra. Emellett az úgynevezett másodlagos állampapírpiac is - szaknyelven szólva - megszűnt, azaz nem volt kereskedés ezekkel a papírokkal, kiszáradt a piac.
Esetünkben az oroszlánokat úgynevezett (leginkább londoni székhelyű) „hedge fundok" jelentik. Ezek olyan befektetési alapokat (és brókereket) takarnak, amelyek többek között kockázatos, de magas hozammal kecsegtető üzletekre játszanak, például arra, hogy egy-egy ország valutáját vagy részvény- és értékpapírpiacát „bedöntsék", és az árfolyamok esésén nyerjenek (shortolás).
A támadás nagyságrendjére jellemző, hogy az MNB elemzése szerint akkor egy hónap alatt - és erre soha a magyar történelemben nem volt példa - 1300 milliárd forintot vontak ki külföldiek Magyarországról, 750 milliárdot a forinteszközökből, 570 milliárdot az állampapírpiacról, 80 milliárdot a „blue chip" részvényekből. Csak 2008. október végére sikerült a folyamatot „megfogni", de ha ez nem sikerül, akkor ennek az összegnek a többszöröse hagyta volna el az országot.
2011. 12. 23. (XV/51-52)
