Ez utóbbi azért sem mindegy, mert a „megmaradt" MSZP-nek és az új Gyurcsány-pártnak a jövőben mindenképp együtt kellene működnie, hisz mindketten az ellenzéki térfélen maradnak. Ha 2014-ben le akarják váltani Orbán Viktort, akkor mindenképp választási szövetséget kellene kötniük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a forgatókönyvet - tehát „a békés válást a jövőbeni együttműködésért fejében" - a párt „öregjeinek" titulált képviselők köreiből hallottuk. Érdemes eltekinteni attól, hogy a leöregezett politikusok egy része éppen Gyurcsány Ferenc generációja, akik ugyanúgy a KISZ-ben nyomultak, mint a hívei által legprogresszívebb magyar politikusnak tartott egykori pártelnök-miniszterelnök. Tehát egy olyan pártcsaládon belüli problémával van dolgunk, amelyben csak nagyon óvatosan érdemes címkékkel ellátni a szemben álló feleket, hisz - képletesen szólva - egy politikai „alomból" származnak mindannyian.
A bukás virágai
Az MSZP vergődésének egyik oka, hogy a 2010-es brutális választási vereség miértjeire (például, hogy miért fordultak el milliók a párttól), még egyetlen érdemi tanulmány sem született a párton belül. Igaz, ennek is komoly előélete van. Gyurcsány Ferenc politikai teljesítményéről is mérleget kellett volna vonni, viszont ennek megítélése annyira megosztja az MSZP-t, hogy eddig senki se mert belekezdeni. A volt pártelnök-miniszterelnök támogatói ugyanis a vereség okának leginkább azt tartják, hogy az MSZP nem állt ki kellőképpen a zseniális Gyurcsány mellett, míg kritikusai szerint a volt kormányfő „eszement dilettantizmusa" okozta a szocialista párt vesztét. E két véleményt nehéz közelíteni egymáshoz.
2011. 09. 30. (XV/39)
