A közoktatási törvény azon módosítását, amely az egyházi iskolák „hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését” célozta, szinte hatalomra kerülésének másnapján már a parlament elé vitte a KDNP (Semjén Zsolt és Szászfalvi László). Szerintük ugyanis a hatályos szabályok teljesíthetetlen anyagi terheket róttak azokra az önkormányzatokra, amelyek egyházaknak adták át a közoktatás feladatát. A baloldali kabinet ugyanis úgy döntött, hogy ha egy önkormányzat egyházi fenntartásba adja iskoláját, akkor az állami támogatáson felüli kiegészítő támogatást további öt évig még a településnek kell finanszíroznia. Ezzel kívánták megakadályozni, hogy az önkormányzati iskolák pusztán anyagi kényszerből kerüljenek egyházi kezelésbe. A félelem nem volt alaptalan, hiszen az ezredforduló óta az állami oktatási intézmények száma folyamatosan csökkent, míg az egyházi iskolák egyre csak szaporodtak.
A kereszténydemokratáknak köszönhetően tavaly május óta ez a procedúra csak egy tollvonás, és másnap már katolikus, református, evangélikus iskolába jár a gyerek. Az önkormányzat jól jár, hiszen mentesül a sok esetben költségvetésének tetemes hányadát kitevő iskolafinanszírozás terhe alól. Az intézmény is jól jár, mert innentől száz százalékban állami támogatásból gazdálkodhat. Az egyház is jól jár, mert az állam úgy emeli le a válláról a fenntartás költségeit, hogy közben a nevelésbe nem szól bele, vagyis ingyen pottyannak az ölébe a hitelveiknek megfelelően alakítható diákok tömegei.
Ha a történet lehetséges veszteseit nézzük, akkor az egyik mindenképpen az állam, hiszen a törvénymódosítással létrehozott új konstrukció az egyházi iskolák növekvő számarányát vetíti előre, amely kizárólag a központi költségvetésnek jelent pluszkiadást. De ennél sokkal fontosabb azoknak a diákoknak és szüleiknek a helyzete, akiket attól az alkotmányos joguktól foszt meg a törvény, hogy világnézetileg semleges iskolát válasszanak. Ez különösen a kistelepüléseken okoz komoly problémát, ahol jellemzően csak egyetlen iskola van. Ha a szülő nem szeretné, hogy gyermeke egyházi iskolába járjon, vagy fel sem veszik oda – az egyház szabadon szelektálhat hitbeli meggyőződés alapján –, akkor az ingázás miatt anyagilag is hátrányba kerül a „kedvezményezettekhez” képest.
A Pedagógusok Szakszervezete még tavaly éppen ezek miatt fordult az Alkotmánybírósághoz, ám a taláros testület egyelőre hallgatásba burkolózik a kérdésben. Kifogásolták azt is, hogy a tanároknak a fenntartóváltással automatikusan megszűnik a közalkalmazotti státuszuk, és mind a bérezés, mind a felmentési idő, valamint a végkielégítés vonatkozásában is kiszolgáltatottabbakká válnak. Abban már ők is csak reménykedhetnek, hogy az adott egyház hitelveinek megfelelő világnézeti elkötelezettség nem válik feltételévé a további együttműködésnek.
„Az érintett iskolák listája egyre bővül, nincs olyan nap, hogy ne kapnánk erre vonatkozó híreket a kistelepülésekről és a nagyvárosokból, köztük Budapestről is” – mondta el a Heteknek Galló Istvánné. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szerint ez azért is aggályos, mert nem korábbi egyházi tulajdonok visszaadásáról van szó, hanem anyagi kényszerből átadott iskolákról.
Az érdekképviseleti vezető nem érti, hogy az állam miért nem az önkormányzatoknak biztosít forrást, vagy veszi saját maga kezelésbe az anyagi gondokkal küzdő intézményeket, bár utóbbival kapcsolatban azt is megjegyzi: több okból is kétséges egy erősen központosított oktatási rendszer fenntarthatósága. Megítélése szerint a problémának nem kedvez, hogy a kormányok az elmúlt években 100 milliárd forintot vettek el az oktatástól, és küszöbön áll egy kétes kimenetű önkormányzati reform is, amely további forrásmegvonásokat lebegtet.
Az iskolaátadás előnyeit egyébként nemcsak az önkormányzatok neszelték meg, hanem azok a hagyományos keresztény felekezetek is, akik idén már folyamatosan ajánlkoznak a települések vezetőinél. Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára úgy nyilatkozott, hogy a katolikus egyház általában a megszűnésre ítélt iskolák fenntartásában nyújt segítséget, és csak akkor, ha azzal mind az önkormányzat, mind az érintett szülők egyetértenek. (Lásd bővebben keretes írásunkat.) A jelentkezés során pedig nincsenek speciális felvételi követelmények – a hitéleti hovatartozást kivéve.
A reformátusok már óvatosabban nyúlnak a fazékba. Mintha megneszelték volna, hogy az állam öngólt rúgott, és a könnyedén odaígért támogatások újragondolása előtt nem érdemes kapkodni. Zsinati Tanácsuk minapi határozata arra szólítja fel a helyi közösségeiket, hogy egyelőre tartózkodjanak az intézmények átvételétől, hiszen az „egyházak nem alapozhatnak a jelenleg kedvező, de átalakítás előtt álló finanszírozási feltételekre”.
Arányok
A 2001/2002-es tanévben 3 189 általános iskola volt állami és 144 egyházi kézben. Előbbiek száma tavaly már csak 2 081 volt. A 2008/2009-es tanévben a különböző egyházak 134 óvodát, 183 általános iskolát, 33 alapfokú művészeti iskolát, 24 szakiskolát, 28 szakközépiskolát, 103 gimnáziumot és 81 kollégiumot, illetve diákotthont működtettek. A tanulólétszámot tekintve az óvodások 3,3, az általános iskolások közel 6 és a gimnazisták több mint 15 százaléka egyházi iskolába járt. A teljes közoktatáson belül a katolikus intézmények aránya 2010/2011-es tanévben mintegy 4 százalék. Az idei tanévben 78 óvodát, 117 általános iskolát, 59 gimnáziumot, 16 szakiskolát, 23 szakközépiskolát, 50 kollégiumot és 14 alapfokú művészetoktatási iskolát tart fönn a 14 egyházmegye, 26 szerzetesrend és 5 egyéb egyházi szervezet. A katolikus egyház jelenleg összesen 71 ezer 235 fiatal oktatásáról gondoskodik 6 308 pedagógus segítségével, akik közül 202 szerzetes, illetve paptanár. (OKM, MTI)
2011. 03. 04. (XV/9)
