Hatalmas árvizekkel, soha nem látott májusi csapadékmennyiséggel kell szembenézniük a mezőgazdaságból élőknek. Képes ezt a csapást feldolgozni az agrárium, tud az új kormány érdemben enyhíteni a bajokon?
– Meg vagyok győződve róla, hogy az új kormány mindent megtesz, hogy segítsen az agrártermelőkön, a jó szándékban nincs hiány. A probléma az, hogy nagyon sok helyen át kellett vágni a gátakat ahhoz, hogy lakóhelyeket, életeket mentsenek, így a szokásos belvíz helyett most azzal kellett szembenézni a gazdálkodóknak, hogy az árvíz is jelentős területeket öntött el. Sajtóhírek szerint mintegy 200 ezer hektárnyi terület lehet jelenleg is víz alatt. Nem tudni, hogy mikor lehet ezekre a földekre rámenni, mikor száradnak ki, és egyáltalán van-e esély még valamit termelni rajtuk. Mindehhez képest a kárenyhítési keret nagyon szűk. Mintegy 4,5 milliárd forintról beszélhetünk – amelyből 2 milliárd forintot a termelők, 2 és fél milliárd forintot pedig az állam biztosított –, miközben 100 milliárd forint feletti kár keletkezett a mezőgazdaságban. Ez nagyon-nagyon nehéz helyzet. Idén a fagy- és belvízkárokra mi is csupán részleges kárenyhítést tudtunk adni. Gondolom, a mostani kormánynak is szűkösek a lehetőségei.
Az uniós gazdák hagyományosan komoly szervezetekbe tömörülve védik az érdekeiket, Magyarországon viszont még mindig nem dőlt el, hogy az érdekvédelmet ki fogja megszervezni és irányítani. Egyik oldalról az erősen feltőkésített feldolgozóipar szívesen integrálná a termelőket, másfelől azonban van egy óriási igény arra, hogy a termelők alulról szerveződjenek. Ön szerint ki fogja ezt a csatát megnyerni?
– A legtöbb uniós országban van egy nagyon erős agrárképviseleti szervezet. Ez van, ahol a kamara, máshol a parasztszövetség, attól függően, hogyan alakult ki történelmileg. Nálunk azonban megosztott az érdekképviselet – politikai és gazdasági szempontból is. Közel 30 agrárszervezet működik, ebből három emelkedik ki: az agrárkamara, a MAGOSZ és a MOSZ. A képviseletek különböző érdekcsoportokat képviselnek, ami miatt nagyon nehéz az egységes fellépés. Valamelyik nagy agrárszervezetnek ki kell nőnie magát, tömörítenie kell a gazdák döntő többségét ahhoz, hogy kormányzati partnerként tudjon megjelenni. Ez még nem történt meg.
A másik fontos elem, hogy legyen egy világos agrárpolitika, amihez az agrártermelők tudnak csatlakozni. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban egy jól megfogalmazott cél volt, hogy a versenyhátrányunkat, a műszaki-technikai elmaradásunkat hozzuk be, és erre fordítottuk az EU-s támogatások döntő többségét. A következő időszakban, 2013-tól nyilván más célokat kell kitűzni.
Lesz itt valaha egyetértés?
– Se képviselő nem vagyok, se párttisztségem nincs. Amennyire lehet, most hatvannégy évesen visszavonultam, és próbálom kipihenni az elmúlt éveket. Visszamegyek agrárvállalkozónak, ezért nekem is alapvető érdekem lesz, hogy jól működjön ez az érdekképviseleti rendszer.
Rákényszerít bennünket erre valaki előbb-utóbb?
– 2012 végétől kizárólag uniós források érkeznek az agráriumba. A nemzeti támogatásokat, amelyekre lehetőséget kaptunk eddig, csupán jelentéktelen területeken lehet majd alkalmazni, azaz az Európai Unió irányvonalához még inkább alkalmazkodnunk kell, és erre fel kell készítenünk a gazdálkodókat is. Azokon a területeken lehet majd alapvetően pénzhez jutni, amelyeket az unió támogat. Teljesen egységes agrárpolitika lesz, külön elbírálások nem igazán fognak létezni, ezért nagyon fontos, hogy formáljuk a közösségi agrárpolitikát, nehogy 2013-tól csak olyan területeket támogasson Brüsszel, amelyek Magyarország érdekeivel ellentétesek. Ez egy kőkemény csata lesz a következő három évben, és a jövő évi uniós magyar elnökség nagyon jó alkalom arra, hogy ezeket a témákat orientáljuk.
2011-től elvileg bárki szabadon vásárolhat földet Magyarországon. Ki lehet ezt védeni, el lehet odázni? Képes-e a kelet-európai blokk egységesen fellépni a kérdésben?
– Egységesen már nem lehet fellépni, mert mindössze négy országban él a moratórium. Nem is annyira a moratórium itt a lényeges, mert van esély a kétéves meghosszabbításra. 2013-ban azonban ez a lehetőség végleg megszűnik. Ezért olyan földtörvényt kell alkotni, amely megjelöli a kedvezményezetteket. Ez lehetséges, sok országban megoldás.
Mondjuk a szomszéd, vagy a hivatásosan mezőgazdasági tevékenységet folytató gazda elővásárlási joggal rendelkezhet. Ebben a vita az volt köztünk és az új kormány között, hogy mi a kedvezményezettek közé azt tettük, aki hosszú évek óta bérli a földet, és ugyanott dolgozik. A bérlő lehetett kicsi, közepes vagy nagy – nekünk mindegy volt. A Fidesz ezt a logikát nem osztja, és mindenképpen a kistermelőket szeretné előnybe hozni.
Magyarországnak nem az ipari termelésében, hanem a mezőgazdaságban látják a jövőjét. Ez valóban így van?
– Ez egy érdekes kérdés, mert az egyéb iparágak sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a mezőgazdasági termelés. Ez a dolog természetéből is fakad, hiszen a mezőgazdasági földterület adott, nem növelhető. Németország rendelkezik a legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléssel, de még ott is csupán a GDP-nek mindössze egy százalékát adja az agrárium. Statisztikai értelemben a mezőgazdaság fajsúlya folyamatosan csökken, viszont politikai és gazdasági szempontból – az ország „rendben tartása” és a vidéken élők életkörülményeinek javítása kapcsán – óriási a jelentősége, ezért nem szabad a statisztikai számokból rossz következtetést levonni.
2010. 06. 11. (XIV/23)
