„Az utolsó fél évben már semmit nem tudtam átverni az apparátuson, az emberek csak ültek ölbe tett kézzel, és minden ügy elakadt" - panaszkodik egy távozófélben lévő szocialista miniszter. Tény, az apparátus főtevékenysége az utóbbi hónapokban a kivárás volt, de nincs ebben semmi különös, kormányváltások előtt az állam malmai nem lassan őrölnek, hanem sehogy, senki nem akar olyan hibát véteni, amire hivatkozva aztán kitehetik a szűrét. Csakhogy ez a stratégia most valószínűleg nem jön be, ugyanis a Fidesz kegyelmi állapotban van: nyolc éve nem fért oda a kormányrúdhoz, így nem a pártklientúra tagjai kapaszkodnak íróasztalukba, nyugodtan átforgatható a kormányzati struktúra.
Új szisztéma
A jelek szerint a Fidesz át is szabja a rendszert - a jelenlegi elképzelések szerint nyolc csúcsminisztériummal váltaná ki a most tizenkét minisztériummal és két tárca nélküli miniszterrel működő modellt (lásd: kormányzati tablónkat). Az új szisztémában a kulcsszó a centralizáció - közigazgatási és politikai egyaránt. Első ránézésre a hattárcás csökkenés nem jelenti a bürokrácia és a költségek érdemi lefaragását, hiszen a csúcstárcák alá ugyan államtitkárságként, de betagozódnak az eddigi minisztériumok. Például a munkanevén humánpolitikai tárca integrálja majd a jelenlegi Oktatási és Kulturális Minisztériumot, a környezetvédelmi tárcát, az Egészségügyi Minisztériumot, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, azaz egy miniszter keze alá akár öt államtitkár dolgozik majd. (Illetve vélhetően a Fidesz visszaállítja a tárcákat operatívan működtető közigazgatási államtitkári rendszert is. Hogy egy csúcstárca egy ilyen szakembert kap-e, vagy mindegyik - kvázi politikai - államtitkárnak kijár egy közigazgatási társ, az egyelőre nyitott kérdés. Mint ismeretes, a közigazgatási államtitkári posztot a Gyurcsány-kabinet szüntette meg.)
2010. 04. 30. (XIV/17)
