Számos jel arra utal, hogy Ákos előre kitervelte a bűntényt. Már előző nap nagyon ideges volt. A délutáni gyakorlaton ököllel verte a vasszekrényt, mert nem tudta leírni az adatokat a kivetítőről. Miután a társa, akivel együtt dolgozott, rászólt, hogy ne csapja rá a vasajtót a lábára, visszaszólt: „Mekkora paraszt vagy! Úgy pofán verlek, hogy nem érdekel, mi lesz a következménye." Este kitörölte minden adatát az iwiw-ről. Másnap szokásával ellentétben bement a reggeli előadásra is, amire kétszáz fő jár. A gyakorlat, amelyen a lövöldözés történt, délben kezdődött. Ákos időben megérkezett, de nem köszönt senkinek. Miután leült, megkérdezte, hogy mindenki jelen van-e, és szemügyre vette, hogy ki hol ül. 12:20 körül elhagyta a termet (korábbi hírekkel ellentétben nem küldték ki, magától ment), de az ajtót nyitva hagyta. Csoporttársa, Miklós ment oda becsukni utána, de ekkor már előrántotta a fegyverét, amivel először az ajtóban álló Miklósra lőtt, majd földre esett áldozatán flegmán átlépve, a pisztolyt a többiekre szegezte. Innentől az egyik szemtanú meséli könnyes szemmel:
„Amikor elkezdte a lövöldözést lebuktam a pad alá, elkezdtem mászni az ajtó felé. Közben el kellett másznom a már lelőtt csoporttársam mellett. Gyorsan megnéztem, van-e még pulzusa. Nem volt, vagy csak én nem éreztem. Vért még nem láttam rajta. Utána kiszaladtam a teremből, de láttam, hogy Ákos jön utánam. Rám fogta a pisztolyt, ezért irányt változtattam, egy másik folyosóra futottam. Utána hallottam a durranást, majd nagy sikoltozást. A takarító néni volt az. Kiszaladtam az épület elé, ott volt egy hölgy, akit megkértem, hogy hívja gyorsan a rendőröket, mert lövöldözés volt, és lelőtték a csoporttársaimat. Közben már észrevettem, hogy Ákos is kijött utánam az épületből és a zipzáras pulcsija alatt fogta a pisztolyát. Elszaladtam egy olyan helyre ahol védve voltam, nem akartam nyílt céltáblája lenni. Ezután ő elment a kórház épülete felé. Azóta is rémálmaim vannak, hogy kiszabadul, és befejezi, amit elkezdett. Az, hogy túléltük, szerintem azt jelenti, hogy újjászülettünk."
A hallgatók szerint Ákos tudatosan választotta ki áldozatait. Valószínűleg a harmadik fiút is lelőtte volna a baráti társaságból, ha az nem ugrik ki az ablakon. Lehetségesnek tartják, hogy a gyilkosság hátterében féltékenység (vagy irigység) áll: az áldozat és a meglőtt hallgató népszerű, tehetséges, láthatóan jó családból származó, könnyed és kiegyensúlyozott személyiségű fiúk voltak, akiket a lányok is nagyon kedveltek. Ákos tanulmányi eredményei ezzel szemben a legrosszabbak voltak a csoportban, és kapcsolatokat sem tudott építeni. Az a tény is beszédes, hogy a tanárok, akik ismerték a csoportot, rögtön tudták, hogy ő a tettes, amikor hallották a hírt a gyógyszerészek között történt lövöldözésről. A gyilkosság után ő maga hívta fel a rendőrséget, hogy feladja magát, de később mégis ellenállást tanúsított. Miután bevitték a rendőrségre, az arcán széles mosollyal hintázgatott a székén. Felfogta, hogy mit tett, de láthatóan nem bánta meg. Lapunk úgy értesült, hogy ezt már ki is fejezte a rendőröknek, és utalt rá, hogy áldozatait nem véletlenszerűen választotta ki.
2009. 12. 04. (XIII/49)
