- A jelenlegi világgazdasági helyzetben valóban az a kulcskérdés, hogy a gazdasági folyamatoknak keretet adó állam milyen szerepet tölt be egy-egy nemzet életében; kikényszerítője, avagy rombolója a kreatív és szabad gazdaságnak. Az összehasonlítást nem a nagyon fejlett és a nem annyira fejlett ország között kell megtenni, így az Egyesült Államokkal még mindig nem érdemes Kínát összevetni, miként Angliát Indiával sem. Ami egy felzárkózó ország még mindig alacsony bázisához képest hatékonynak számít, az egy fejlett gazdaságban nem biztos, hogy eredményes.
Ettől függetlenül a kérdés valóban rátapint egy dilemmára. Meggyőződésem, hogy az angolszász modellnek nem az volt a fő hibája, hogy úgymond szabadjára engedte a korlátozatlan, önző és mohó profitérdekeket, hanem az, hogy hagyta magát megkísérteni az államszocialista megoldásoktól. Az Egyesült Államokban a legnagyobb probléma azzal a két, gyakorlatilag állami pénzintézettel volt, amelyek a lakáshitelezéssel foglalkoztak, és mintegy hatezermilliárd dollár veszteséget halmoztak fel. Ezek az intézmények politikai utasításra ugyanis olyanoknak is adtak nyakló nélkül hiteleket, akik nem voltak hitelképesek. Ezzel a beavatkozással egészségtelen versenyhelyzetet teremtettek a magántulajdonban lévő pénzintézeteknek, akik, ha az ingatlanhitelezésben továbbra is részt akartak venni, akkor lazítani kényszerültek a feltételeiken. Az állam feleslegesen benyomult a piacgazdaságba, és eltorzította a szabad verseny egészséges magatartásmintáit, amely megakadályozta volna az eszement túlhitelezést.
Más területen viszont, mint például a biztosítások, az Egyesült Államok nem szabályozta kellően a piacot, nem volt erős biztosításfelügyelet. Az állam figyelmen kívül hagyta a pénzügyi rendszer komplexitását. Mindez társult azzal, hogy mind az Egyesült Államokban, mind Angliában megszűnt a lakosság megtakarítási hajlandósága, és mivel az állam is túlköltekezett, rendkívül kiszolgáltatottá váltak a külföldi hitelezőknek. Ma már valóban a kínai központi kormány tartja kezében az amerikai államadósság jelentős részét. A helyzetet viszont nem az idézte elő, hogy rossz volt a modell, hanem az, hogy az angolszász országok letértek a korábbi útjukról, s államszocialista megoldásokkal kísérleteztek. Mindezek ellenére az Egyesült Államok lehet, hogy hamarabb kilábal a válságból, mint az állami protekcionizmussal operáló Európa.
2009. 12. 22. (XIII/52)
