A jelölt kérdése rögtön Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök távozása után, már áprilisban a napirendre került. Az MSZP elitje hamar két részre szakadt: Bajnai-pártiakra, illetve „fiatalítókra". Bár Bajnai Gordon első nyilatkozatai szerint csak egy évre vállalta a válságkezelést, mégis kézen-fekvőnek tűnt, hogy a 2010-es kampányban is ő legyen Orbán Viktor ellenfele. Ha Bajnai elvállalta volna, akkor egy sor belső konfliktustól megkímélte volna a pártot, illetve - egy közeli munkatársa megfogalmazása szerint - „tökéletes áldozati bárány lett volna, aki a borítékolható vereséget magára vállalta volna, méghozzá úgy, hogy a vezető szocialista politikusok tehermentesültek volna a kudarc ódiuma alól".
Azt nem tudni, hogy Bajnai végül hogy döntött volna akkor, ha megfelelő módszerrel, kellő lélektani eszközöket alkalmazva veszik rá a jelöltségre, de úgy tudjuk, hogy a sajtóban a vele kapcsolatos szocialista felkéréseket inkább zaklatásnak vette, mintsem értelmes meggyőzési kísérletnek. Így aztán egy szigorú és nem túl udvarias „nem" lett a miniszterelnök válasza.
A másik verziót a szocialista párt fiataljai képviselték, miszerint akkor lehetne távolságot tartani az egyes vélemények szerint népszerűtlenséget hozó Gyurcsány-korszaktól, ha egy új, nem annyira ismert, de fiatal politikust emel pajzsra az MSZP. A Hetek információ szerint - noha felmerült Botka László szegedi polgármester neve is - leginkább Mesterházy Attila frakcióvezető személye körül alakult ki konszenzus.
2009. 11. 13. (XIII/46)
