Fodor Gábor az alig kétszázalékos európai parlamenti választási kudarcot követően mondott le elnöki tisztségéről. A párt operatív irányítását végző tizenkét fős ügyvivő testületből is négyen távoztak. A párt alapszabálya szerint - legalábbis a párt egyik fele így értelmezi - a pártelnök lemondását követően harminc napon belül kell elnököt választani. Igaz, nemcsak az alapszabály miatt, hanem a praktikus működés érdekében is szerencsés lenne egy új vezetőt igazolnia az SZDSZ-nek, már ha valóban ki akarnak lábalni a válságból.
Az elmúlt napokban viszont arról ment a párton belül a vita, hogy a hétvégére tervezett vezetőválasztó kongresszus legálisnak tekinthető-e. Többen ugyanis azt állítják, hogy a helyi szervezeteknél kellett volna új küldötteket választani, akik majd e procedúra után megválasztják az új SZDSZ-vezérkart és az új pártelnököt. E gondolkodás szerint logikusan legkorábban szeptemberre lehetne összehívni azt a gyűlést, ahol a legális küldöttek legitim módon dönthetnek a pártelnökről és a vezetőkről. Azaz hónapokig vezető nélkül működne az SZDSZ, hiszen botorság azt gondolni, hogy a Kóka Jánossal és az öreg szabad demokrata vezetőkkel (Magyar Bálint, Pető Iván és Kuncze Gábor) vívott állandó harcba és veszekedésbe belefáradt, pártelnöki tisztségéről lemondott Fodor Gábor ügyvezetői minőségében bármi érdemit akarna vagy tudna tenni az SZDSZ-ért.
Ráadásul a több tucat kis klikkre hullott pártban többen úgy gondolják: az egész alapszabályosdi mögött az áll, hogy a SZDSZ politikusai közül többen teljesen lemondtak a pártról, „értéktelen terméknek", megújíthatatlan szervezetnek gondolják. Emiatt pedig csak a személyes érdekeik, régi sérelmeik megbosszulása, és nem a közösség érdekei fontosak számukra.
2009. 07. 10. (XIII/28)
