Gyurcsány Ferencnek eddig két alkalma volt a távozásra: először 2006 őszén az őszödi beszéd után, majd 2008 márciusában a népszavazási vereséget követően, amikor az SZDSZ is elköszönt. Talán felelősebben járt volna el, ha valamelyik, a mostaninál korábbi időpontban mond le, mert úgy a ciklus közepén még lett volna esélye egy új kormánynak, hogy két év alatt használható reformprogramot csináljon. Ő azonban mindkét alkalommal olyan sikeresen navigálta ki magát a vesztes helyzetből, hogy még párton belüli hatalmát is meg tudta őrizni. Most is ez történt: taktikai képességét dicséri, hogy a hétvégén 85 százalékkal választatta meg magát ismét pártelnöknek. Annak fényében, hogy kormányfőként megbukott, ez elképesztő teljesítmény, és számára egyenlő a politikai túléléssel. Mártírhalált nem akart halni, ezért azt a biztonságos távozást választotta, hogy a Titanicról egyenesen egy mentőcsónakba ugrott, ami jelen helyzetben az MSZP elnöksége. Ettől persze még valakinek gyorsan be kell szállni a helyére, mert különben menthetetlenül elsüllyed a hajó. Vagyis lemondásával egyelőre csak az ő problémája van megoldva, az országé azonban még nincs.
Vesztes helyzetben nem várható főnixmadarak felbukkanása. Létrejön - ha létrejön - egy kamikaze kormány, melynek sorsa nemcsak beszűkült lehetőségei miatt determinált, hanem azért is, mert összetételébe maga Gyurcsány is bele fog szólni. Márpedig ez árnyékot vet az új kabinetre, hiszen a közvélemény a korábbi kormány mutációjaként tekint majd rá. Ráadásul kevesebb, mint egy évvel a 2010-es országgyűlési választások előtt lépne hivatalba, így ha neki is állnak egy reformprogram kidolgozásának - amely a költségvetés elfogadása után, január elsejétől válna megvalósíthatóvá -, a július elejétől regnáló jobboldali kormány úgyis felülírná elképzeléseit. A baloldal maximum annyit tud elérni ezzel a kormánnyal, hogy szimpatikus politizálással megakadályozhatják a Fidesz kétharmados győzelmét 2010-ben. Ám ha folytatódik a sodródás, akkor a jobboldalnak simán meglesz a kétharmados szavazattöbbsége a parlamentben. Konkrétan ez a választásig hátralevő egy év politikai értelemben vett tétje.
Emlékeztetnék arra, hogy Lesek Miller baloldali kormányának bukásakor sem írtak ki előrehozott választást Lengyelországban, hanem átadták a miniszterelnöki pozíciót egy technokrata közgazdásznak, Marek Belkának. Ma már ugyan senki sem emlékszik a nevére, de 2005-től 2006-ig, egy éven keresztül ő volt a lengyelek kormányfője. Noha többféle reformlépéssel is próbálkozott, nem tudta megakadályozni a jobboldal átütő győzelmét, és a Kaczynski testvérek kerültek hatalomra.
2009. 03. 27. (XIII/13)
