Póka István (képünkön) múlt szerdán éhségsztrájkba kezdett a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban, majd este bilincsbe verve elvezették a rendőrök. Persze nem ez a történet eleje. A vállalkozó cége tavaly szeptemberben kutatás-fejlesztési tevékenysége meggyorsítására adott be kétszázötven millió forintos pályázatot, amelynek elbírálásakor kiderült, pályázatuk eléri ugyan a támogathatóságot jelentő hatvan pontos határt, mégsem juthat valójában pénzhez. Miért? Azért, mert több másik cég végzett már előtte, így elfogyott a keret.
„Kilencvenkilenc főt alkalmazó, magyar tulajdonú cégről van szó, amely több országba exportálja termékeit" - sorolja az adatokat Póka István, aki szerint „már az ország minden egyes embere tudja, hogy mi folyik a pályázatokkal kapcsolatban, csak az a háromszázötven képviselő nem, aki az Országházban ül". A férfi a Hetek megkeresésére elmondta, konkrétan arra gondol, hogy olyan „projektcégek" nehezítik az igazi pályázók dolgát, amelyeket szándékosan a százmilliós összegek elnyerésére hoznak létre.
Mint mondja, a pályázatoknál általában szigorú bankgaranciát kell adni a vállalkozóknak, egyedül a kutatás-fejlesztés területén nincs erre szükség. Az általa hivatkozott 2006-os kormányrendelet valóban kimondja, hogy kutatás-fejlesztésre irányuló beruházásoknál nem szükséges garanciát adni. Ennek ellenére Varju László kedden kijelentette: „Mindenképpen kérünk fedezetet." Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában az államtitkár azt állította, hogy 250 millió forintot nem lehet „csak úgy" projektcégeken keresztül Magyarországon az állami kasszából kivenni, „kötelezettséget kell vállalni mindenfajta értelemben".
2009. 02. 27. (XIII/9)
