Lapunk információi szerint több munkáltató is azért 2009-re tolta át a kényszerű elbocsátásokat, hogy alkalmazottainak legyen még egy utolsó jó karácsonya. Az új év első két hetében aztán tömeges leépítéseket jelentettek be a cégek.
„Pécsett háromféle ember van: aki már dolgozott az Elcoteqnél, aki most dolgozik ott, és aki majd ezután fog” – tartja egy helyi mondás. Ennek ellenére a munkaerőpiac úgynevezett fekete hétvégéjén 1150 fizetéssel lett könnyebb Baranya megye legnagyobb cége. A tavalyi számítások szerint a megye teljes munkaviszonyban dolgozó lakosai közül százból nyolc valóban a finnországi elektronikai gyártó és szolgáltató cég magyar leányvállalatánál állt alkalmazásban. Mivel az állammal kötött szerződésben a társaság 2013-ig meghatározott létszám foglalkoztatását vállalta, főként a kölcsönzött munkaerő területén volt kénytelen takarékoskodni.
Az elbocsátottak közül sokan különböző internetes fórumokon öntik ki panaszaikat volt munkahelyükről: a durva bánásmód mellett leginkább a búcsú körülményeit nehezményezik. A kölcsönzött munkavállalók esetében ugyanis gyakorlattá vált, hogy a dolgozó semmiféle tájékoztatást nem kap, csupán reggel a kapuban veszi észre, hogy a belépőkártyáját letiltották, és nem tud bemenni (volt) munkahelyére. A cégvezetés azzal indokolja a barátságtalan eljárást, hogy előfordult már tettlegesség is a munkaviszony megszüntetésének közlésekor.
Tízből nyolcan félnek
A keleti régió három megyéjében – Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – összesen 32 munkáltató jelentette be mintegy 2800 dolgozó elbocsátását. A munkalehetőségekről annyit, hogy a beregi térségben mostanra mindössze három olyan cég maradt, mely 100-200 főt foglalkoztat. A nyíregyházi Berwin ruhagyár, a Michelin gumigyár, az Electrolux és a Lego egyelőre a kivárásra játszik. A falvakból a hazai nagyvárosok helyett külföldön szerencsét próbálókat Nyugat-Európában érte utol a válság. Többségük már haza is tért, mivel a német, olasz, spanyol, angol leépítéseknél elsőként a „vendégmunkásoktól” köszöntek el.
A GKI szerint az elbocsátások az év során folyamatosak lesznek, vagyis a január első felében tapasztaltakat öttel kell beszoroznunk. Az Európai Bizottság időközi válságjelentése sem optimistább. A megszorító intézkedések, a hitelköltségek megugrása, a növekvő bizonytalanság és az exportpiacok szűkülése miatt szerintük is drámai mértékben nő majd a munkanélküliség. Az állástalanok aránya az idén 8,8 százalékra duzzadhat, és jövőre meghaladja a 9 százalékot.
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter nemrég helybenhagyta azt a vélekedést, mely szerint a munkanélküliek száma idén 150 ezer fővel is megnövekedhet. Az Állami Foglalkoztatási Szakszolgálat (ÁFSZ) országos adatai szerint a nyilvántartott munkanélküliek száma jelenleg 477 ezer, az üres álláshelyeké pedig közel 33 ezer. Tegyük hozzá: a legális foglalkoztatással kapcsolatos adatok a valóságnak csak egy részét fedik. A szaktárca előrejelzései szerint a megőrizhető munkahelyek száma a válságintézkedések hatására 20-25 ezer, a létrehozható újaké pedig 2400 körül alakul.
Nem csoda, ha a munkavállalók csaknem fele tart attól, hogy elveszíti állását, és nem tud ismét elhelyezkedni. A Tárki legutóbbi felméréséből kiderül, hogy leginkább a férfiak, az ötvenes éveikben járók és a képzettek aggódnak. Nem aggódnak viszont a budapestiek és az alföldi lakosok. A Szonda Ipsos tavaly év végi kutatása arról számol be, hogy ha a kirúgástól nem is annyian, a fizetések, nyugdíjak vásárlóerejének csökkenésétől, valamint ezzel összefüggésben a mindennapi kiadások visszafogásától a magyar lakosság nyolctizede retteg. Závecz Tibor véleménykutatási igazgató nyilatkozata szerint az átlagpolgár elhúzódó, legalább másfél évig tartó pénzügyi-gazdasági válságra számít. A válaszadók alapvetően a kiadások csökkentését és a családi beruházások elhalasztását tervezik, s nem számolnak azzal, hogy hiteleket kellene felvenniük életfeltéte-leik megteremtéséhez.
Sorstársak
2009. 01. 23. (XIII/4)
