Fotó: Somorjai László
A rendszerváltozással érkező új szelek már rég elsöpörték azt a hozzáállást,
ami lecsupaszította a királyi palota falait, és évtizedeken keresztül hagyta
pusztulni a budai Vár értékes épületeit. Ennek ellenére a határozott politikai
akarattal keresztülvitt projektek mellett – Sándor-palota, Mátyás-templom – más
építmények tovább pusztulnak. Közöttük a második világháborúban lebombázott,
majd jelentősen visszabontott egykori Honvéd Főparancsnokság. Az épület esetleg
a háborús mementó szerepét töltheti be, de leginkább csak szégyenkezhetünk
miatta, mert a Várba érkező legtöbb turista kénytelen elhaladni mellette.
Az elmúlt években számtalan terv született az épület helyreállítására és
újrahasznosítására, szinte minden funkciót beleálmodtak már, ami csak
beleálmodható (Hatvan éve vár a Várban. Hetek, 2008. május 2.). Lehet, hogy egy
kicsit sok is volt a tervekből. A Budavári Önkormányzatnál az elmúlt hetekben öt
különböző elképzelést mutattak be. „Szinte minden kedden és csütörtökön
kiterítettek egy tervet az asztalra, amit aztán összecsomagoltak és elvittek
anélkül, hogy alaposabban megnézhette volna bárki” – ecsetelte a történteket a
Heteknek Blázsovics Lívia, a Budavári Önkormányzat sajtóreferense. A budaváriak
hiányosnak, átgondolatlannak ítélték a projekt előkészítését, és többek között
ezért rendeltek el a területre változtatási tilalmat. „Továbbá az volt még a
fájó pont a számunkra, hogy egy tollvonással kihagyták a kerületet a tényleges
döntésből” – tette hozzá a sajtóreferens.
Mint mondta, a tollvonás akkor történt, amikor kiemelt nemzetgazdasági üggyé
minősítette a kormány a budavári beruházásokat, így kizárta az önkormányzatot az
engedélyezési eljárásból. Cserébe az önkormányzat három évre szóló változtatási
tilalommal tette lehetetlenné a területen a bontásokat és az építkezéseket. Ezen
persze az önkormányzat hajlandó változtatni, ha azt látják, hogy a
nagyközönségnek és ezen belül a budaváriaknak is lesz beleszólásuk a
történésekbe. A konfliktusnak nyilvánvaló politikai színezete is van, hiszen a
Budavári Önkormányzat markánsan jobboldali vezetésű. Bár az érintettek állítják,
hogy mindent megtettek az együttműködés érdekében, az eredmények mégsem ezt
mutatják. Suchman Tamás, a kiemelt fejlesztésekért felelős tárcaközi bizottság
szocialista alelnöke a következőket állította lapunknak: „Mi folyamatosan készek
voltunk a konstruktív együttműködésre. A budavári főépítészt is háromszor
kértem, hogy fejtse ki az álláspontját, hogy mit is óhajt a területen látni.”
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részéről is azt a tájékoztatást kapta lapunk,
hogy az elmúlt időszakban számos engedményt tettek, hogy a beruházás
megvalósulhasson; ezért történt meg a projekt kibővítése, ezért volt a
folyamatos tárgyalás és az eredeti határidők többszöri meghosszabbítása is. Buda
várában ezzel szemben úgy látják, hogy a kormány a saját magának adott
határidőket sem tudta betartani, ezért tolódott minél későbbre a megvalósulás.
Egyértelmű, hogy a projekt egyik kulcshelyszínére elrendelt változtatási
tilalommal az önkormányzat ellehetetlenítette a beruházás folytatását. Suchman
Tamás szerint egyedül azt tudják tenni, hogy jogorvoslattal élnek, aminek az
eredménye valószínűleg csak évek múlva lesz meg. Addig is folytatják a
munkálatokat azokon a területeken – karmelita kolostor, nyugati oldal –
,amelyekre nem vonatkozik a tilalom.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél elmondták: annak érdekében, hogy Magyarország
ne veszítsen el uniós forrásokat, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
felkérést kapott, hogy vizsgálja meg a beruházás megvalósíthatóságát, és ha azt
a körülmények indokolják, tegyen lépéseket a források gazdaságfejlesztési
célokra való átcsoportosítására. A parlamentben már az is elhangzott Burány
Sándor államtitkár szájából, hogy a válságkezelő programok számára juttatnak a
pénzösszegekből. Így elképzelhető, hogy a gazdasági válság begyűrűzésével egy
időre búcsút inthetünk a Várban éktelenkedő Honvéd Főparancsnokság
helyreállításának.
„Úgy tartják, hogy a művészek és az építészek ízlésének progresszívnak,
előremutatónak kell lenni. A megvalósult művek esetén azonban figyelembe kell
venni azt, hogy képeket csak annak kell nézni, aki megveszi őket, az épületek
viszont ott vannak az emberek előtt. Fontos azt is elfogadni, hogy a
progresszivitásnak és a befogadó közegnek találkoznia kell” – mondta lapunknak
Kis Péter építész, aki két alkalommal – 1994-ben és 2004-ben – is nyert
pályázatot a volt Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciójára kiírt pályázaton.
Ismeretes, hogy az építészt sokat támadták nyertes pályaművei miatt. A leginkább
elfogadott változat egy oszlopcsarnokos terv volt, ám az nem felelt meg a
kerületi szabályozásnak. „Mivel a tervezőknek szabadságot szerettek volna adni,
a pályázatokra benyújtott munkáknak nem kellett betartaniuk ezeket az
előírásokat” – állítja Kis Péter, hozzátéve, hogy május óta foglalkoztak azzal,
milyen geometriai formákkal felelhetnek meg a szabályoknak.
„A szabályozási terv abban segít, hogy a kerületek meghatározhassák, hogy milyen
épületeket szeretnének a területükön látni” – mondta el a Heteknek Nagy Béla, az
I. kerületi szabályozási tervet készítő Mű-Hely Tervező és Tanácsadó Zrt.
vezetője. Hangsúlyozta, hogy a kerület többször is jelezte, hogy kész a
szabályozási terv módosítására is, ha olyan változat születik, amely illeszkedik
a környezethez.
2008. 11. 28. (XII/48)
