hetilap

Fotó: Vörös Szilárd

Parlamentjáró körútra indult Fodor Gábor. Tizennégy éve nem találkozott
pártközi tárgyalások keretében a Fidesz a liberális párttal, múlt szombaton
azonban Orbán Viktor és Fodor Gábor közös asztalhoz ült egy másfél órás
beszélgetés erejéig. A találkozóról – melyet Fodor kezdeményezett – a felek úgy
nyilatkoztak, hogy az ország helyzetét ugyan hasonlóképpen látják, de a
megoldást másként képzelik el. Orbán előrehozott választásokban gondolkodik, míg
Fodor Gábor ezt csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha a jelenlegi kormány nem
tudna előállni egy számukra elfogadható cselekvési tervvel, és az emiatt
létrehozandó szakértői kormány is kudarcot vallana.

Politikai körökben egyértelműen úgy vélik, hogy Orbán Viktor lépésével gesztust
tett Fodornak, és lehetőséget teremtett, hogy az SZDSZ kijöjjön a korábbi, Kóka
által kialakított karanténból. Kókával ugyanis a jobboldal már hónapok óta nem
áll szóba.

A keddi, Gyurcsány Ferenccel folytatott beszélgetés ugyancsak zárt ajtók mögött
zajlott. Ezt a tárgyalást mindkét baloldali pártban érdekes események előzték
meg. Kezdetben úgy volt, hogy Gyurcsány mellett Lendvai Ildikó és Kiss Péter
vesz részt a találkozón, de aztán az MSZP elnökségi ülésén először Juhász Ferenc
elnökhelyettes utalt arra, hogy ő is el akar menni, majd arról határoztak, hogy
Szekeres Imre, a másik elnökhelyettes is részt vesz az egyeztetésen. Tehát a
teljes szocialista „nehéztüzérség” felvonult tárgyalni Fodorral, aki egyébként
leginkább egyedül szeretett volna lenni, gyorsan kellett még „tárgyalókat”
találni. Váratlanul aztán Kóka János frakcióvezető is feltűnt a tanácskozáson,
ahol – legalábbis szocialista forrásaink szerint – egyértelműen egymással
ellentétes módon beszéltek. Láthatóan nem egy malomban őröltek.

Ezzel gyakorlatilag megerősítették Gyurcsány Ferencnek éppen az előző nap a
szocialista elnökségben elmondott, az SZDSZ-szel kapcsolatos kételyeit. Úgy
tudjuk, a miniszterelnök hosszasan beszélt arról, hogy számára nem világosak a
liberálisok belső viszonyai. A szocialisták között ugyanis meglehetősen
elterjedt az a vélekedés, hogy Fodor Gábor több évtizedes ellenzéki léte miatt
nem tud integráló személlyé válni, ezért bizonytalan vele a szövetségkötés.

Mások szerint éppen az ilyen belső „dezinformációs” csaták mutathatják azt, hogy
a miniszterelnök tart Fodor Gábortól, jelenleg ugyanis ő az egyetlen politikus,
aki elindíthat egy olyan folyamatot, amely Gyurcsány Ferenc leváltásához
vezethet. E „gondolatkör” szerint a miniszterelnök és Kóka János között tartós
együttműködés zajlik, s a kisebbségi kormányzás azért előnyös a miniszterelnök
számára, mert az előrehozott választások veszélye miatt az MSZP elégedetleneit
kordában tudja tartani.

A nyilvánosság előtt azért sokkal óvatosabban fogalmaz mindenki. A ked­di
találkozót követően a miniszterelnök szerint abban egyetértés van a felek
között, hogy a jelenlegi kormánynak kell tovább folytatnia a munkát, az SZDSZ
elnöke viszont azt szögezte le, hogy megvárják a kormány által készített
cselekvési tervet, és annak ismeretében döntik el, hogy támogatják-e egykori
szövetségesüket. Mint kiderült, a kétórás tárgyalást újabbak követik majd a nyár
folyamán: első körben a stratégiai irányvonalakról, majd ezek törvényi
megvalósításairól tárgyalnak újra. A liberálisok elnöke a sajtótájékoztató
közben saját pártját többször is „felelős ellenzéki pártként” határozta meg, a
miniszterelnök pedig elmondta: a tárgyalásnak nem volt témája a koalíció
újrakötése.

A két találkozó után óhatatlanul is felmerül a kérdés: a médiaszereplésen kívül
mi értelme volt Fodor Gábor körútjának? „Ez a találkozósorozat arról szólt,
hogyan tegye nagyon látványossá Fodor Gábor a saját pártelnökségének indulását”
– mondta el a Heteknek Gyulai Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese,
aki szerint tartalmi szempontból tulajdonképpen semmiben nem egyeztek meg egyik
tárgyaláson sem. Giro-Szász András, a Századvég ügyvezető igazgatója pedig arról
beszélt lapunknak, hogy az SZDSZ az elnökválasztás és a tárgyalások révén most
akkora lehetőség előtt áll, mint az elmúlt egy évtizedben soha. „Ennyire még
sohasem kerültek az érdeklődés középpontjába, és ha ezt ki tudják használni, van
esélyük újabb voksokat szerezni” – latolgatta a politológus.

Ha van is esélye az SZDSZ-nek, nagy kérdés, hogy képes lesz-e elhárítani a
feltámadásának jelenlegi akadályait. A néhány hete lezajlott elnökválasztás
egyértelművé tette, hogy a párt vezetéséért folytatott harcban két szavazat
híján alulmaradt, jelenleg frakcióvezetőként funkcionáló Kóka még mindig
meghatározó erőt képvisel a párton belül. Giro-Szász András véleménye szerint az
új elnöknek haladéktalanul „meg kell szüntetnie a kétpólusú létet, ennek pedig
ára van: Kóka János kirakása a frakció vezetéséből”. „A frakció tagjainak
középtávú érdeke nem az, hogy a párt kettészakadva kisgazdásodjon, ezért a
korábbi Kóka-párti politikusok szépen kisomfordálnak a korábbi elnök mögül” –
mondta lapunknak a politológus, akivel Gyulai Attila is egyetért: „látványos
kiegyezésre, a feladatok megosztására van szükség a párton belül, vagyis az
átmeneti időszak lezárására, mert ameddig ez nem történik meg, a belső harcokra
megy el az erő, és a nyilvánosság is csak erre figyel.” Az mindenesetre tény,
hogy az eddig Kókát támogató Magyar Bálint már ügyvivőként sem indult a
tisztújításon (ti. más ajánlatot kapott: az Európai Innovációs és Technoló­giai
Intézet Igazgatótanácsába hívták meg). Gusztos Péter, korábbi „kókista”, most a
legnagyobb mellszélességgel állt be Fodor mögé, és a szintén Kókát favorizáló
Demszky Gábor az ATV Egyenes beszéd című műsorában mondta el a hét elején:
eljött az idő Kóka távozására, vagy feláll önként, vagy pedig „lesz erő a
felállítására”.

Az új elnök – akinek megválasztását a SZDSZ vidéki szervezeteiben
örömujjongással fogadták – most a rendszerváltást túlélő, szókimondó, megalkudni
nem akaró, és ezekkel együtt cselekedni képes pártvezető képét sugározza. Talán
eme erődemonstráció is meghúzódik a találkozások indítékai mögött. Az MDF-es
Pettkó András olvasatában Fodor azért húzta csőbe Orbánt, mert pont arról nem
volt hajlandó tárgyalni, ami miatt a Fidesz-elnök rámozdult a lehetőségre.
Mindeközben az SZDSZ szerepét igencsak „fölverte” baloldalon az a látszat, hogy
Fodor kezelni tudja egykori barátját.

Liberális forrásunk szerint sem volt e mostani találkozóknak semmi más célja,
mint hogy Fodor „békéltető szerepben” tűnjön fel a közvélemény előtt. Sőt, egyes
vélemények szerint már akkora támogatottságot érez maga mögött, hogy a keddi
tárgyalások valójában „Gyurcsány fejéről”, tehát a miniszterelnökségéről
szóltak. Ezt támasztja alá részben Giro-Szász véleménye is, aki szerint „a
liberálisoknak Gyurcsánnyal való együttműködése semmilyen módon nem hozna újabb
szavazatokat, hiszen már három éve folyik ez az együttműködés, és eddig
semmilyen támogatottságot nem kovácsolt a pártnak”. A politológus szerint
Gyurcsány Ferenc neve mára negatív „brand” lett, és ezt az átlagválasztó
szemében inkább hírhedt, mint híres jelzővel lehetne illetni.

A Political Capital elemzője szerint az SZDSZ megszüntette azt a
bizonytalanságot, ami a pártot már régóta jellemezte: „azzal, hogy Fodor
kijelentette, semmilyen utat nem tud elképzelni, amely visszavezetne a
koalícióba, tulajdonképpen megerősítette Gyurcsány Ferenc helyzetét a
szocialista párton belül” – mondta Gyulai, hiszen szerinte így azok a hangok
elhallgatnak majd, akik Gyurcsány leváltásával akarták a koalíciót újrakötni.
Giro-Szász András ugyanakkor azt mondja, a megbeszélések utáni kommentároknak
vajmi kevés közük van ahhoz, hogy valójában mi is hangzott el. Ami viszont a
közeljövőt illeti: a Századvég elemzője több lehetséges forgatókönyvet is el tud
képzelni, melyek mindegyike „attól függ, hogy a szocialisták milyen áldozatokkal
hajlandóak elérni a szabad demokraták külső vagy belső támogatását. Ez viszont
nem politikai ráció alapján fog eldőlni, hanem személyes érdekek mentén” –
mondta Giro-Szász.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek