Avarkeszi Dezső szocialista politikus és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság
elnökjelöltje
Fotó:MTI.
Az évszázad bűnügyének kikiáltott móri nyolcas gyilkosság ügyében Kaiser Edét
tette felelőssé a bíróság. A jogerős ítélet kihirdetése után azonban kiderült:
nem Kaiser a tettes, semmi köze a brutális bűncselekményhez. A hibás ítéletet
hozó bíró nem részesült semmilyen elmarasztalásban, sőt, kis híján magasabb
posztra nevezték ki. Az eset – többek szerint –, mint cseppben a tenger mutatja
meg az igazságszolgáltatás alapvető problémáit: „A téves ítéletek nyilvános
elemzése és a tanulságok levonása rendszerint elmarad, mint ahogy elmarad a
megrendülés és sajnálkozás nyilvános kifejezése is. Márpedig ez múlhatatlanul
fontos, mert ha egy testület, mely emberi sorsokról dönt, nem képes az
ártatlanok rovására elkövetett hibái fölötti megrendülésre, akkor óhatatlanul
véd- és dacszövetséggé válik” – nyilatkozta a Heteknek nemrégiben Kis János
filozófus, a Közép-Európa Egyetem tanára.
Szakmabeliek szerint a fő baj a kontroll hiányában áll. Az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hivatott a bírósági hierarchiát ellenőrizni,
elnöke – jelenleg Lomnici Zoltán – azonban a bírói hierarchia feje is egyben,
bíró tagjai pedig a megyei bírósági elnökök.
Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE tanára szerint az OIT következetesen nem
tesz semmit, ha a bíróságok tevékenységének ellenőrzése során hiányosságokat és
szabálytalanságokat állapít meg. Ha nagy ritkán mégis utasítják valamire a
megyei bíróság elnökét, az is elsősorban határidő és szankció nélküli
felszólítás. Nincs következménye annak sem, ha a megyei elnökök nem neveznek ki
annyi bírót, mint ahány státusz létezik, pedig becslések szerint évi 20 ezerrel
kevesebb hátralékos ügy lehetne a tényleges kapacitások kihasználtsága esetén.
Fleck a Heteknek elmondta, hogy empirikus kutatásuk, amely jelenleg kéziratos
formában létezik, kimutatta: sokszor nem megfelelő az ítélkezés minősége, a
bírák kiválasztása, nincs egységes jogértelmezés (ezért születnek első és
másodfokon egymástól teljesen eltérő, a közvéleményt olykor felháborító
ítéletek), sem a közvélemény, sem a szakma nem tud arról, hogy milyenek az
igazságszolgáltatás hatékonyságmutatói. A pénzekről, előmenetelről, státuszokról
történő döntések abszolút láthatatlanok.
Lomnici Zoltán
2008. 05. 21. (XII/21)
