hetilap

Fotók: MTI

„Le a diktátorral, éljen a demokrácia!” – kiabálja egy férfi, s közben az
egybegyűlteket filmezi.

A bejárat előtt bigband játszik, a teremben kétszázan, az utcán harmincan
várakozunk. A miniszterelnök érkezik hamarosan, a Falu Hete nevű program első
állomására, Tápiógyörgyére.

„Rántsunk össze egy fogadóbizottságot!” A píáros hölgy éppen idejében
intézkedik, mert befut a miniszterelnöki mikrobusz.

„Egy órája várok magára” – furakszik előre egy idős néni, Gyurcsány ránéz, majd
kivágja magát: „Mondtam, hogy csak háromra jövök, angyalom” – s a fotósok
örömére ad két puszit idős rajongójának.

Talán a spanyol nyaralás nyomait őrzi még a napbarnított arc. Mármint
Gyurcsányé, aki most az előtérben kóstol kolbászt, csalamádét, s közben
mindenkihez van egy-két szava. A pálinkát sem illik visszautasítani. A
stampedlire jutó vakuvillanások száma Guinness-rekord-gyanús, mellesleg azt is
megtudjuk, a miniszterelnök szereti a pálinkát.

A vidékfejlesztési irodában vagyunk, a meghívottak vidékfejlesztési szakemberek,
pályázatírók, helyi vezetők. Plusz sajtó.

Gyurcsány szól. Fontos a pénz, de a pénznél is fontosabb egy helyi közösség – a
polgármester és munkatársai, a plébános, a kocsmáros –, amely nem nyugszik bele
a kudarcba. Mert a miniszterelnök úgy tapasztalta, vannak települések, ahol
előremennek a dolgok, és vannak olyanok, ahol nem. Tápiógyörgye, ez a 3816
lakossal, 1281 lakással, 31 kilométer aszfaltozott úttal és 640
gépjármű-tulajdonossal rendelkező falu az előbbi halmazt erősíti: tavaly például
elnyerte a legvilágosabb település büszke címet. (Itt egy kissé
elbizonytalanodik a tudósító: mivel mérik a világosságot? Később aztán kiderül:
nem a világos, hanem a virágos kategóriában nyertek. Így már világos.)

Szükséges pályázni – ismét a miniszterelnököt halljuk –, de ez már a folyamat
vége. Az eleje arról szól, hogy vannak-e víziók, tudják-e a helyiek, hogy mit
akarnak tenni a településükért.

Később úgy tűnik, mégiscsak a pénz a fontosabb, Gyurcsány legalábbis azt mondja,
a legnagyobb kérdés, hogy miből éljünk, hogy vannak-e munkahelyek.

A vidékfejlesztés kifejezés utótagjáról megtudhatjuk, hogy az nem növelést
jelent, hanem változást. Nem világos, kiről gondolja a miniszterelnök, hogy nem
érti, mindenesetre példákat sorol, hogyaszongya régen jött a jegesember, ma meg
már nem jön, mert mindenkinek van hűtőszekrénye. Arról nem is beszélve, hogy
régen táviratot küldtünk, ma viszont SMS-t vagy e-mailt. Szóval, ilyen a
változás. (Ilyen is.)

Nem sokkal később kiderül, a pénz nem fontos, hanem a legfontosabb, ugyanis
történelmi lehetőség előtt állunk: „elképesztő mennyiségű” pénzt „találhatnak”
azok, akik jól pályáznak. (Szolgálati közlemény: A napokban került fel a netre a
Kéne együttes legújabb videoklipje Free Cuslág! címmel.)

Gyurcsány ma este nem akar politizálni.

De!

Azt azért elmondaná: nagy baj, hogy egyesek már előre el akarják venni az
emberek kedvét, hogy a legocsmányabb gyanú árnya vetüljön az egészre. Mármint az
uniós források lehívására, elköltésére. Persze mindent meg kell tenni – és meg
is tesznek – azért, hogy minden ellenőrizhető legyen, hiszen ez a pénz „nem a
miénk”, hanem az embereké.

„Mára százöt vidékfejlesztési közösség alakult meg a Leader program nyomán.
Miközben idefelé jöttünk, újságírók hívtak, említettem nekik a Leader programot.
Fogalmuk sem volt róla, mi az” – mondja a miniszterelnök, mi pedig nem tehetünk
mást, mint hogy lesütött szemmel, piruló arccal idemásolunk néhány mondatot a
Leader programból. (Miniszterelnök úr! Az egész szakma nevében elnézését kérjük
tájékozatlanságunk miatt! Többé nem fordul elő!)



A LEADER, az Európai Unió vidékfejlesztési programja a kilencvenes években
indult azzal a céllal, hogy egy-egy térség kihasználatlan adottságainak
feltárásával a civil szervezetek, vállalkozók és önkormányzatok összefogásával
létrejövő helyi közösségek az általuk kidolgozott fejlesztési terv
megvalósításával segítsék elő az adott térség fejlődését. Az akciótervekkel
pályázó, nyertes közösségek az EU-tól lehívható pénzek felhasználásáról helyben,
maguk dönthetnek a legjobb belátásuk szerint. Magyarországon 2005-ben indult el
a program.



Nem a visszavágás motivál, de meg kell említeni: a miniszterelnök sem teljesen
felkészült: papír nélkül nem tudja elmondani, hogy Tápiógyörgye ötven pályázatot
írt, ebből huszonnégyet nyert meg, összesen százmillió forint értékben. A
százmillióból negyvenkettőt fordítottak a faluháza felújítására, ami bár nem
teremt munkahelyet, viszont lélekemelő.

Fél óra elteltével egy államtitkár kap szót, aztán meglepetésre kiküldik a sajtó
munkatársait a teremből. Sebaj, hatig legalább kényelmesen átérünk
Rákóczifalvára, a turné következő állomására. Gondoltuk mi. Mert Szolnoktól
olyan dugó van, hogy tizennyolccal bírunk haladni. Csak nem a tüntetők hada? –
suhan át agyunkon, ám hamarosan kiderül, tévedtünk. Illetve nem egészen: a dugót
baleset okozta, tüntetők viszont jelentős számban várakoznak a közösségi házzal
szemben, a Mária-szobor előtt. Táblákat is hoztak: „Gyurcsány, meddig szívjátok
még az ország vérét?” És hasonlók.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek