Fotók: Somorjai László
Őszödi beszédében azt mondta a szocialista képviselőknek, hogy ne az
ötszázezer forintért dolgozzunk, hanem nagy dolgokat hozzunk létre. Ha önnek ez
sikerült, mondja el nekem! De ne a konvergenciaprogramról, az államháztartásról,
a gazdaságról beszéljen, mert nem ezekre gondoltam.
– Vettük a bátorságot, hogy újraindítsunk egy régóta egy helyben toporgó
országot. Elkezdtünk lebontani egy feudális viszonyoktól megmerevedett, a valódi
teljesítménnyel szembeni struktúrát, közben szembe találtuk magunkat egy több
évtizedes, sőt évszázados urambátyámos kultúrával, beidegződésekkel. Múltat
idéző, képmutató társadalmi attitűdökkel.
Nem fél, hogy a sok részlet között elvész majd a gyerek, hogy a vízióból a
végén semmi nem marad?
– Mi tulajdonképpen egyetlen reformot csinálunk, ami arról szól, hogy merj
szabadnak lenni, és ha szabad vagy, merj felelősségteljesen gondolkodni és
cselekedni. Hagyjuk abba ezt a mutyi Magyarországot, legyél önmagáért is
felelősséget vállaló szabad polgár. Legyen hited, teljesítményed, erkölcsöd,
tudj és merj erre büszke lenni. Ezt jelenti és eredményezi az államreform, és
igen, ehhez sok részletben, sok területen kell átfogó változás.
Nem gondolom, hogy a hitem, teljesítményem, erkölcsöm a miniszterelnök
munkájától függne. Vagy így lenne?
– Jól gondolja. Nem az a miniszterelnök vagyok, aki megmondja: hány szobád,
hány autód, hány gyereked legyen. Csak abban tud segíteni egy kormány, hogy
megteremti annak a lehetőségét: merd és tudd megtalálni önmagad, kiteljesíteni a
saját teljesítményedet. Az függhet az államtól, hogy olyan átlátható
közviszonyokat teremt, amelyben a startvonalnál mindenki egyenlő, aztán a többet
teljesítő, a tisztességesebb előbbre jut, miközben nem hagyunk magára senkit. Az
új közviszonyokban a politika le tudja vetni magáról azt a külső burkot, ami
valóban hazug és cinikus. Nem lehet két országot építeni, egy hivatalosat, ami
látható, meg egy szívességeken alapulót, ahol a pad alatti mutyizásokkal dőlnek
el a dolgok, térdig gyalogolva a szürke vagy fekete gazdaságban. Lassan nincsen
már különbség tisztességes és tisztességtelen között, mert mindenki számára két
norma, két erkölcs, két törvény létezik, az országé meg az övé.
Normálissá kell tennünk emberi viszonyainkat, a polgároknak kell birtokba
venniük végre az országot, a legnemesebb értelemben. A szabad polgár azt
jelenti, hogy aláveti magát a közös normának, mert ő alkotta azt.
Nem ismerek sok ilyen polgárt.
– Éppen ez a probléma. Ez egy hosszú menetelés lesz, és sok kormányon
keresztül átívelő a feladat, de azt gondolom, hogy a lényeget illetően
rátaláltunk a helyes útra. Amit most elkezdtünk, az egy modern, polgári,
patrióta világról szól. Ellentétben a Fidesz politikájával, ami az
alávetettségről. Gyáva politika. Egy feudális világ fenntartásáról szól. Azt
mondja, hogy mindent ugyanúgy kell csinálni, mint régen, csak egy kicsit több
pénzt adunk majd hozzá. De honnan ad többet? A kormánynak egyetlen forintja
sincsen, minden fillér az adófizetőké.
2007. 07. 19. (XI/29)
