Fotó: Somorjai László
István felmenői közül mindenki rendszeresen ivott, apja is ezért lett
öngyilkos. Őt először a BKV-tól rúgták ki, mivel buszvezetőként több balesetet
is okozott, majd hét évet egy bányászokat szállító járatnál húzott le. Itt is
megesett, hogy a fenyvesbe kormányozta a buszt, vagy az egyik éjjeli ivászat
után az árokba bukfencezett a kollégákkal. Elmondása szerint a kötelező
szondáztatást úgy úszták meg, hogy a forgalmista csak azokkal fújatta meg a
készüléket, akik a „ki ivott?” kérdésre nemleges választ adtak. Miután három
évre elvették jogosítványát, Veszprémbe került a postához, ahol a kábelek árkait
ásták, de innen is többször a mentő vitte el. „Kubikusként is előfordult, hogy
elküldtek egy hét szabadságra, de annyira kellett a pénz, meg a bizonyítás, hogy
inkább hamarabb visszamentem” – meséli.
Magyarországon egyébként minden ötödik férfi nagyivónak számít és csupán
tizedrészük az, aki egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A nők esetében ez az arány
5, illetve 37 százalék. Kaucsek György munka-szakpszichológus, a minisztériumi
program vezetője elmondta a Heteknek, hogy a felvilágosításra és a meggyőzésre
kívánják fektetni a legnagyobb hangsúlyt. A program újszerű megközelítése a
szerfogyasztás elleni küzdelemben az, hogy nem a kábítószer-élvezőkre vagy az
alkoholistákra összpontosít, hanem arra a nagy többségre, akik még az
úgynevezett „zöld” zónában vannak. Ők ugyanis három sávba sorolták az
alkoholfogyasztókat. A zöld zónába azok kerülnek, akik egy hét alatt hét
pohárnál (nők esetében háromnál) kevesebb sört isznak; a sárga zóna az időnkénti
ittasságot jelenti maximum 22 poharas limittel; míg a piros jelzés az
alkoholfüggőket jelöli, akik e fölött „teljesítenek” a munkanapok során.
Ilyen volt János is, aki 23 év ivászata alatt rengeteg munkahelyen fordult meg.
Kezdetben még bejelentett, havi fixes állása volt, ám a probléma eluralkodása
miatt egyre inkább olyan munka kellett neki, ahol nem volt gond egy kis
„kótyagosság”. „Ugyanilyen fontos volt számomra az is, hogy naponta kapjak
pénzt” – teszi hozzá. Mindenki tudta róla, hogy alkoholista, és állítása szerint
éppen ezért dolgoztatták szívesen, mivel nem kellett bejelenteni, egy kis
italért agyon lehetett terhelni, és nem voltak plusz követelései. Viszont nem
lehetett rá számítani: ha volt pénze, akkor nem akart csinálni semmit, ha nem
volt, két fröccsért dolgozott egész álló nap.
Hazánkban a munkavállalók túlnyomó részét az a szektor foglalkoztatja, amelybe
nagyrészt a 10 fő alatti vállalkozások tartoznak – mondta el lapunknak Dibusz
János, az Anonymus Közhasznú Egyesület elnöke, aki szerint a vállalkozások
vezetői majdnem minden esetben tökéletesen tisztában vannak a munkatársak egyéni
„addiktológiai” jellemzőivel, de sajnos sok esetben ellenérdekeltek a dolgozó
józanságában, hiszen ha a kolléga nem iszik, akkor az elvonási tünetek miatt
munkaképtelen lesz, ám ha hagyják inni, akkor jobban teljesít másoknál.
„A program a speciális fogalmak megtárgyalásán túl képzéssel, tanácsadással és
szemléltető eszközök biztosításával nyújt segítséget a vállalatok vezetőinek a
korai tünetfelismeréshez és a tennivalók meghatározásához” – mondja Kaucsek
György, hozzátéve, hogy szándékuk szerint az első évben 10-15 vállalatot
vonnának be, akik a program döntő részét maguk finanszíroznák.
2007. 02. 02. (XI/5)
