Nem hivatalos becslések szerint Magyarországon félmillióan élnek
feketemunkából. Ezzel az uniós országok között a legkevésbé tiszta országok
sorát gyarapítjuk. A feketemunka elsősorban a mezőgazdaságban, építőiparban
elterjedt, mivel itt a szakképzetlen munkaerő is el tud helyezkedni. Az Országos
Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfe-lügyelőség tájékoztatása szerint 2005 óta több
mint 62 ezer feketemunkást lepleztek le hazánkban. Akik belevágnak, tudják, hogy
hosszú távon nem éri meg, de „a szükség nagy úr”.
Laci is ezt mondja, akit jól fizető festő munkára hívtak Pestre. Minden jól
indult, de hamar rémálommá változott. Fizetés csak szóban, meló hajnaltól késő
estig, boltba is csak őrizet alatt mehetett. Igazolványát még az elején
elvették, mondván, hogy kell a szerződéshez, szállás egy fészerben. Egy év és
négy hónap telt el, mire egy szál nadrágban, festőkabátban el tudott szökni, és
vonattal hazaindult. Jegye nem volt, így keményen megbüntették, de ez sem
érdekelte, mert a szabadság ennél többet ért. Laci szerint a modernkori
rabszolgaság áldozata lett.
A munkaadók a magas közterhekkel indokolják a feketemunka terjedését. A
munkavállalóknak pedig csak a pillanatnyi nehéz helyzetük megoldása számít,
ezért mindegy, milyen áron, de dolgozni akarnak. Ennek következménye azonban
időskori nyomor, mivel a fizetés többnyire a minimálbér összege, a maradék
feketén jut a zsebbe. A jelenség következményei katasztrofálisak lehetnek –
mondta lapunknak Kovács Zsolt szociológus. A sokak által kritizált reformok
szükségességét egyrészről éppen a társadalombiztosítás csillagászati mértékű
hiánya indokolja. A tipikus visszaélések – nem vagy nem elég járulék fizetése,
határidő előtti nyugdíjaztatás – mellett a legszembetűnőbb a rokkantnyugdíjasok
800 ezer fős létszáma. Egy további példa a pazarlásra tavalyról: aki 2005-ben
Magyarországon negyven év munkaviszony után ment nyugdíjba úgy, hogy egész idő
alatt átlagosan keresett, annak nettó nyugdíja annyi, amennyi a nettó bére volt.
„A feketén dolgozók arányát megállapítani olyan, mintha valaki meg akarná
számolni az összes bűnözőt egy társadalomban” – magyarázza a szakember a helyzet
lehetetlenségét. A társadalmi szolidaritás elve ugyan megkövetelné, hogy annak
is legyen kiszámítható nyugdíja idős korában, aki hosszú éveken keresztül
feketén dolgozott, és persze nem fizetett semmilyen tb-járulékot. A munkaadói
oldal azonban – érthető okokból – sokallja a munkabér 47 százalékos tb-terhét.
Számítások szerint ma Magyarországon közel 1,9 millió fő van bejelentve a havi
62500 forintos minimálbéren vagy az alatt. Az ő átlagos, bevallott havi
jövedelmük 34 ezer forint, melyre 9000 forint átlagos nyugdíjjárulék-fizetés
esik. Ebből egy korrekt módon számított várható öregségi nyugdíj (mai értéken)
22-24 ezer forint! Mivel a szolidaritás elve alapján valószínűtlen, hogy a
magyar állam a jövőben magára hagyná az ilyen helyzetű embereket, a
megsegítésükre fordítandó összeg a szociális ellátórendszerben fog mínuszként
megjelenni.
2006. 11. 24. (X/47)
