Kincsvadászok a vadkeleten

Képünk illusztráció

A kincsvadászok Kelet-Európában kifejezetten aktívak. Erdélyben, Felvidéken
és persze idehaza keresik, kutatják a múltat és a föld mélyét fémdetektorokkal,
régi térképekkel. A ritka sikerek csak erősítik az elszántakat, akik a
Seuso-kincshez hasonló óriási leletekről álmodják éber álmukat. A műértő
vadászok fémdetektorokkal felszerelkezve, régi iratokat bújva, hézagos
történelmi ismereteikre hagyatkozva mozdulnak rá a „mindig tuti tippekre”.

A szabadbattyáni páratlan római ezüst- kincseket ma is a legendák homálya fedi,
pláne megtalálójának erőszakos halálát követően. A Sümegh József által feltárt
római folyosóban még mindig óriási vagyont sejtenek az éhes kincsvadászok,
miközben a magyar állam évekig vitázott annak tulajdonjogáról a nemzetközi
bíróságokon.

Itthon szigorúan az uniós normák szerint szabályozzák a kincskeresést. A magyar
régészeti leletek a magyar állam tulajdonát képezik, és nem tekinthetők
forgalomképesnek – mondta el lapunknak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik
szakembere. Ebből következően aukciókon, kereskedőházakban, vásárokon régészeti
feltárásból származó tárgy csak illegálisan tűnhet fel. Régészeti leletet pedig
csak megfelelő intézményi háttérrel és végzettséggel rendelkező szakember tárhat
fel, és ami a földből kikerül, annak az állami intézményekbe kell jutnia. A
műtárgyak külföldre vitelének engedélyezése az általános uniós szabály szerint
értékhatárhoz kötődik, meghatározott összeg felett a kulturális javaknak
engedélyre van szükségük. Ez tekinthető a műtárgy „útlevelének”.

Ehhez képest a törvény háta mögötti kincskereskedés meglehetősen nagy
népszerűségnek örvend manapság – állítja Laci, aki szerint az elmúlt évtizedben
több itthon előkerült műkincs jutott ki az országból a nyugati piacokra, mint
gondolnánk. Legutóbb egy német aukción nyilvánosság elé tárt friss régészeti
szenzációról suttogták a szakemberek, hogy eredetét tekintve magyar. Egy
különleges, napkorongot ábrázoló bronz tárgyat mutattak be, melynek motívumai,
hasonlóan a Stonehenge-hez, több ezer évvel ezelőtt élt emberek csillagászati
ismereteiről árulkodnak. A különleges bronzkori kincsek létezésére akkor derült
fény, amikor a fémkereső detektor segítségével felkutatott tárgyakat két
műkincsrabló közel százmillió forintért próbálta továbbadni. A legértékesebb
lelet, a napkorong eszmei értéke ma hárommilliárd forint. A lelőhelyen olyan
egyedi, eddig ismeretlen díszítésű kardokra bukkantak, amelyek nagy
valószínűséggel Magyarország területéről származhatnak.

A fémdetektorok egyre jobban terjednek az amatőr kincsvadászok körében, akik sok
esetben Erdélyt veszik célba, mert itthon bizony hivatalból üldözendő
cselekménynek minősül hobbijuk. Laci Angliában avatta fel kincskereső detektorát
egy kedélyes vidéki réten, ahol többedmagával piknikezve keresték a római
pénzérméket – igaz, nem sok sikerrel. Ma már az Erdélyi- érchegységben kutat
régi várromok helyén, egykori települések romjain. Eredménytelen próbálkozásai
ellenére nem adja fel, mert tudja, érzi, hogy meglesz a kincs, azon a helyen,
ahol sejteni lehet. És innentől a fémdetektor már csak az elmélet igazolásához
kell. A szerkezet 20-25 centit világít át csupán, de ha az első darabok
előkerülnek, már csak kitartás és szakértelem kérdése a siker – állítja a
kincsvadász.

Magyarországon a pusztából kiemelkedő dombok alatt vélnek sokan óriási
kincseket. A szakkifejezéssel csak „kurhánoknak” nevezett egykori nomád sírok a
legendák szerint gazdag leleteket tartalmaznak. Szibériában ilyen sírokból
kerültek elő vagyonok, melyeket sokszor a kozák katonák és parancsnokaik
fosztottak ki és tettek pénzzé. A példa ragadós, ma egyszerre több helyen vélik
megtalálni a nagy hun vezérnek, Attilának a sírját az országban. Az egyik békési
kistelepülés polgármestere szerint „tuti”, hogy a sír az ő falujának határában
van. Zsadány a „hunok központjaként” hirdeti magát, és Dudás Árpád polgármester
úr már nem csekély médiafigyelmet szerzett a hírnek.