A környéken az elmúlt hetekben kezdték meg a cukorrépa betakarítását.
A répát 12 ezer hektárról kell felszedni, már csak ennyi a gyár feldolgozási
lehetősége. A gyárkapunál traktorok várnak a mázsálásra. Amikor híre megy, hogy
itt egy „firkász”, csak legyintenek, hiszen mi változik attól, hogy írnak róluk
a lapok. A gyárnak vége, nincs tovább. Aztán lassan megindul a nyelvük, jönnek a
panaszok, a félelmek és a magyarázatok. Az Európai Unió a tavaly érvényes
garantált felvásárlási árat idén kétharmadára csökkentette. Így a tonnánkénti 12
ezer forint helyett most 8200 forintot kapnak a termelők. Ezzel is magyarázható,
hogy a vetésterület a megyében idén 15 százalékkal csökkent a korábbiakhoz
képest. „De nemcsak a felvásárlási árat, hanem az uniós cukortermelési kvótát is
csökkentették, mégpedig évi 4 millió tonnával” – magyarázza az egyik érintett,
akinek közel 200 hektárnyi répavetése volt az idén. A gazdák között elterjedt
nézet, hogy az ország uniós csatlakozása okozta az ágazat csődjét itthon. „Az
uniós nagytőke diktál, mi meg beledöglünk” – mondja indulatosan Csőke János, aki
szerint az agrárium növénytermesztési ága hamar az állattenyésztés sorsára
juthat, azaz a teljes csődbe. „Ezt beszélte meg a »Gyurcsi« Brüsszelbe, mikor a
csatlakozásról tárgyalt olyan soká” – toldja meg Pista bá, aki meg van róla
győződve, hogy a kormány majd csak akkor veszi komolyan a parasztot, ha „nem
lesz mit enni Pesten. Ha kell, megyünk a Parlamenthez, mint tavasszal, csak
szóljon a Jakab Pityu” – rögzíti álláspontját az idős ember, szinte ordítva.
De nyílik a kapu, haladni kell a sornak, nincs idő tovább politizálni. „A
paraszt csak akkor szeret politizálni, ha ráér” – mondják búcsúzóul, azzal a
toldalékkal, hogy majd mondjam el a szocialista nagy embereknek, hogy értsék meg
végre a paraszti gondolkodást: ha ellehetetlenül az agrárium sorsa, nincs
értelme dolgozni, akkor nagy baj lesz vidéken.
Dékány András
2006. 10. 20. (X/42)
