Festmények vagyonokért
Munkácsy 1885-ben készült alkotásának kikiáltási ára 85 ezer font volt, és a világ legnagyobb aukciós házának londoni központjában 120-180 ezer font (45-68 millió forint) bevételt vártak a licittől. Az ár azonban gyorsan felment 200 ezer font fölé, majd a csaknem negyedórás küzdelem végén már csak egy helyszíni és egy telefonos licitáló ígért folyamatosan egymásra, először 10 ezer, majd 5 ezer fontonként emelve az ajánlatokat. A kalapács végül 525 ezer fontnál (200 millió forintnál) csapott le, a teremben ülő licitáló utolsó ajánlatára. A leütési árat megfejelő cégjutalékkal együtt a bruttó ár több mint 590 ezer font. A sikeres licitáló a Magyar Távirati Irodának név nélkül elmondta: nem magának, hanem megbízójának vette a képet, aki nem szabott meg számára felső összeghatárt.
Mint Kemény Gyula m?gyűjtő, restaurátor a Heteknek elmondta: A pataknál cím? képért kifizetett 200 millió forint rekordközeli összegnek számít. Ennél magasabb áron – igaz, az nem nemzetközi, hanem hazai galériában – eddig csak egy kép kelt el, szintén Munkácsytól a Poros út című, 220 millióért. A szakértő szerint a magas vételi ár kedvező következménye lehet, hogy a nemzetközi gyűjtők felfigyelnek nemcsak Munkácsy, hanem más magyar festők alkotásaira is. "Sokukat ugyanis egy adott festmény – bármekkora művészeti értéke is van – addig nem is érdekel, amíg az nem százmilliókért cserél gazdát" – állítja Kemény Gyula. A m?gyűjtő azt is elmondta, jelenleg Magyarországon két-három olyan gyűjtő van, aki szinte bármennyit ki tudna fizetni egy festményért, ha azt meg akarná szerezni.
2004. 06. 18. (VIII/25)
