Bársony András. Magyarország totálisan elutasítja a terrorizmust Fotó: MTI
– E határozatok értelmében voltak jogszerűek a némelykor előforduló bombázások?
– Pontosan. Hiszen "csak" fegyverszünet volt, mivel az ENSZ felhatalmazó akciója nem ért véget, a Biztonsági Tanács nem állapította meg, hogy az akció elérte a célját. Sőt, ellenkezőleg. A második határozat azt jelezte, hogy a konfliktus nem szűnt meg, mert tömegpusztító vegyi és biológiai fegyverek vannak Irak birtokában, és ezeket le kell szerelni. Ennek ellenőrzésére küldték ki először az inspektorokat, akik nyolc évig igyekeztek ezt a munkát végezni, de végül Irak kiutasította őket.
A sokat emlegetett 1441-es számú ENSZ-határozat éppen azt állapította meg, hogy nem történt meg a leszerelés. A folyton citált 1441-es valóban nem adott semmilyen akcióra felhatalmazást, de megállapítása azt jelenti, hogy a korábbi határozatok jogi és politikai szempontból érvényben vannak. Magyarán szólva a 678-as és a 687-es ENSZ-határozatok értelmében erővel is leszerelhető Irak.
Ezért érthető, hogy Kofi Annan, az ENSZ főtitkára soha nem nyilatkozta azt, hogy Irak megfelelt a korábbi határozatok által megfogalmazott elvárásoknak, és soha nem mondta, hogy nincs érvényben olyan határozat, amely alapján támadást lehetne indítani. Ő azt szokta nyilatkozni, hogy szerencsésebb és elegánsabb lenne még egy újabb határozat is.
– Az elmúlt napokban a kormány egy 1998-as országgyűlési határozat értelmében átengedte a magyar légteret az Egyesült Államok légiereje számára. Ez a döntés is az ENSZ határozataira épül?
– Nem közvetlenül, hiszen a 678-as és a 687-es ENSZ-határozatot az Öböl-háború idején hozták, 1990-91-ben. Közvetve azonban mégis ENSZ-határozatra épül a légtérátengedés, hiszen tény: van felhatalmazás arra, hogy Irakot leszereljék. A határozatok ugyan nem nevezik meg, hogy kik, de az ENSZ tagállamainak joguk van erre, beleértve Magyarországot, és beleértve Franciaországot és Németországot is. Nem véletlen egyébként, hogy ők sem tagadták meg a légtérhasználatot. Magyarország tehát – érvényes országgyűlési felhatalmazással – elősegíti a határozat végrehajtását azzal, hogy bizonyos lehetőségeket biztosítunk a terrorizmusellenes koalíciónak.
– Tehát nemzetközi jogi értelemben nincs két oldal. De igaz-e ez politikai szempontból?
– Politikai értelemben a dolog kicsit "billegősebb". Van egyrészt egy közös NATO-álláspont, nevezetesen, hogy Törökországot a washingtoni szerződés 4-es és 5-ös cikkelye alapján meg kell védeni. Másrészt létezik egy európai uniós álláspont, mely nagyjából egybeesik az úgynevezett nyolcak levelével, miszerint érvényt kell szerezni az ENSZ leszerelési határozatának. Ebben egységes az európai politikai közösség.
Amiben eltérés van, hogy van-e még remény a diplomáciai megoldásra vagy nincs. Néhányan úgy ítélték meg, hogy a mostani ENSZ-missziónak van még tartalmi lehetősége a leszerelésre. Mások – köztük az Egyesült Államok vezetői – azt mondják, hogy miért pont most, egy hónapon belül várnánk valamit, ha egyébként tizenkét évig Irak elszabotálta a leszerelést. A francia álláspont egyébként úgy hangzott leegyszerűsítve, hogy várjuk meg Hans Blix – a fegyverzetellenőrök vezetőjének – legújabb jelentését, és ha az azt állapítja meg újra, hogy nem volt leszerelés, akkor szülessen egy újabb ENSZ-határozat, és jöhetnek a fegyverek. Tehát ők sem zárták ki egyszer és mindenkorra a fegyveres erők alkalmazását.
– Magyarország milyen tájékoztatást kap a háború menetéről az Egyesült Államoktól?
– A NATO stratégiai tervezési együttműködésében naprakészek vagyunk, a Törökország védelmét illető mozgásokban az amerikaiak szövetségeshez illő módon mindenről tájékoztatnak bennünket. Természetesen a szokásos diplomáciai és katonai csatornákon keresztül.
– Mi kérünk-e valamit Törökországhoz hasonlóan azért, hogy támogatjuk az Egyesült Államokat?
– Nem, miután ebben a pillanatban nem tűnik olyannak a helyzet, hogy Magyarország jogosan apellálhatna az 5-ös cikkely alkalmazására, hiszen semmilyen közvetlen veszély nem fenyegeti az országot. Az 5-ös cikkely a védelmi kötelezettséget írja elő, ha bármely tagországot támadás éri. Nincs ilyen helyzet ebben a pillanatban, és nem is gondoljuk, hogy lesz.
– Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy Törökország kedvező hiteleket szeretett volna kérni az USA-tól annak fejében, hogy a területéről indulhatott volna a szárazföldi támadás. Vagyis úgy tűnt, hogy ilyen helyzetben üzletelni lehet az Egyesült Államokkal.
– Elnézést, de ez a Fidesz alelnökének, Németh Zsoltnak a gondolkozásmódja. Ugyanis ő teszi föl úgy a kérdést, hogy mi a nemzeti érdek. Magyarán, mi érdekünk fűződik ehhez az akcióhoz? Én azt mondom, hogy a kérdést inkább úgy kell feltenni, hogy Magyarország érdek vagy érték alapján politizál-e. Úgy gondolom, az érdeket is csak az értékek mentén lehet megfogalmazni, méghozzá úgy, hogy az értékeknek van elsőbbségük. Jelesül a demokrácia melletti kiállás, a diktatúra tagadása és a terrorizmus totális elutasítása az a mindent felülíró érték, amely mentén a magyar kormány politizál.
– Ön milyen hosszú háborúra számít?
– Az iraki hadsereg felkészültsége olyan, hogy az intenzív katonai akciók – ismerve az amerikai és brit haderőt – viszonylag rövid idő alatt lebonyolíthatóak ellene. Ez az állítás persze a katonai utómunkálatokra nem érvényes.
– Hogyan látja Európa helyzetét, jövőjét? Biztosra vehető az Egyesült Államok és Nagy-Britannia győzelme, utána egy új helyzet alakul ki, miközben – finoman szólva – összekuszálódtak a szövetségi kapcsolatok.
– Nem először kuszálódott össze Európa. Itt most nem csak az Egyesült Államokról van szó, hiszen a harminc, úgynevezett együttműködő ország között szép számmal vannak EU-tagállamok. Tehát az Európai Unió önmagában sem egységes. Ráadásul a francia és a német álláspont, kritikusaik szerint, ellentmondásosnak is minősíthető azáltal, hogy az ő nemjük részben igen, hiszen a légtérhasználathoz hozzájárulnak.
De ilyen ellentmondásos helyzetnek már tanúi voltunk Horvátország elismerésekor, amikor nem volt egységes európai álláspont. Akkor Németország lőtte el a startpisztolyt, és azután az egyébként vele egyet nem értő országok is követték. Ugyanez történt a boszniai beavatkozást megelőzően, és bizonyos értelemben ugyanez történt Koszovó esetében. Ez utóbbi két esetben az Egyesült Államok eldöntött magában valamit, és aztán nem mindig ugyanazok, de a többség mindig felsorakozott a mellett az álláspont mellett. Mert Amerika azt mondta, hogy ő képes egy kontinensnyi politikai súlyt bevetni, míg Európa egymás között nem tud megállapodni.
– Két, általam igen tisztelt politikai elemzőnek, Lengyel Lászlónak és Tamás Gáspár Miklósnak is hallottam a véleményét erről. Szerintük recseg-ropog a nemzetközi politika intézményi és szövetségi rendszere, tehát e tekintetben nagyon kérdéses Európa jövője.
– Nagyon nagyra becsülöm mindkettőjüket. Elfogadom, hogy nekik ez a véleményük, de nagyon sokan ezt másképp látják. Annyiban valóban óriási változások várhatóak, hogy tíz ország belép az Európai Unióba, s ez érthetően átalakítja a teljes döntési mechanizmust. A változások tehát szerintem nem a mostani konfliktus miatt lesznek.
– Karakánul és bátran képviseli a magyar kormány az álláspontját, miközben a közvélemény elég erőteljesen háborúellenes. Ezt hogyan tudják összehangolni?
– E tekintetben nem könyny? helyzet, de a kormánynak nem kell szégyenkeznie, mert a kormány sem akar háborút. Mi azt mondjuk, hogy ha eleve kizárjuk az ENSZ-határozatokban levő lehetőséget, akkor a fenyegetések olyanok, mint a pesti viccben az albán légvédelem: ökölrázás az ég felé. A fenyegetésekből Szaddám Huszein nemhogy nem ért, hanem leperegnek róla.
A kormány se szereti, senki se szereti a háborút. Aki szereti, az nem normális ember. De elsősorban nem az a kérdés, hogy háború vagy béke, hanem az, hogy együtt akarunk-e élni egy állandó tömegháborús fenyegetéssel, amit maga Szaddám Huszein jelent. Az igazi fenyegetés Szaddám, aki már két alkalommal bevetette tömegpusztító biológiai és vegyi fegyvereit.
2003. 03. 21. (VII/12)
