Virtuális utcaharc Fotó: Somorjai L.
Az információs hadviselés már a balkáni háború idején is tetten érhető volt interneten történő behatolásokban, melynek során szerb és orosz professzionális hackerek és crackerek háborúztak albán és NATO-tagországok informatikai szakembereivel. A legnagyobb célpontok az amerikai katonai intézmények weblapjai voltak, melynek során az amerikai haditengerészet (www.navy.mil) lapján orosz hackereknek sikerült megjelentetniük saját üzeneteiket, szerb aktivisták pedig vírusos levelekkel árasztották el, illetve "pinggeléssel" (távoli szerverre küldött óriási információcsomagokkal) egy napra lefagyasztották a
NATO hálózatát. Olyan próbálkozások is előfordultak, hogy nyugati bankokból nagy összeg? valutát utaltassanak át a saját számlájukra. Az amerikai hadviselés viszont fantomrepülőgépeket küldött, amelyek csak a szerb légvédelem monitorain jelentek meg, és amelyekre a szerbek hiába lőtték ki rakétáikat.
A lehetséges iraki háború kapcsán is találgatások jelentek meg a sajtóban arról, hogy ha az Egyesült Államok beveti informatikai fegyvereit, ez milyen szint? válaszlépéshez, illetve információs háborúhoz vezethet. Szaddám Huszein iraki diktátor kommunikációs rendszere ugyanis amerikai és nyugat-európai technológián alapul, és korántsem nevezhető balkáninak vagy éppen ázsiainak. Minél jobban rákapcsolódik a nemzetközi hálóra, annál inkább sebezhető, de a válaszlépéseket is figyelembe véve annál inkább magában hordozza egy korlátlan informatikai háború veszélyét.
Az "infowar" – ha nem is ezen a néven – nem új kelet? dolog, a technológia fejlődésével azonban egyre összetetteb jelentésűvé válik. "Az információs hadviselés valójában kétirányú tevékenység: egyrészt a saját rendszerek védelmét, azaz annak megakadályozását jelenti, hogy illetéktelenek behatoljanak az információs rendszerbe, megszerezzék, esetleg átírják vagy módosítsák az ott található adatokat, információkat.
A másik egy támadó irányú tevékenység, amelynek célja az ellenség katonai vezetési és irányítási rendszerének a megbénítása, különböző információk megszerzésére és a dezinformáció. Ez nemcsak az internetre, hanem valamennyi létező információs rendszerre, hírközlési, katonai híradó rendszerre vonatkozó összetett és bonyolult tevékenység, amely kiterjed az államigazgatási rendszerekre is" – fejtette ki kérdésünkre válaszolva Mikita János dandártábornok.
Azt azonban, hogy egy lehetséges iraki háborúban konkrétan milyen informatikai hadviselés várható, ő sem tudta megmondani, mert a konkrét lépések széleskör? elemzések, értékelések eredményei. Annyi azonban bizonyos, hogy háborús körülmények között a megbízható információ szerepe felértékelődik – tette hozzá.
Az internet katonai célokra történő felhasználása nem újdonság, hiszen a létrejöttét katonai-biztonsági kívánalmak motiválták még az 1960-as években. A kubai rakétaválság árnyékában, amikor J. F. Kennedy volt a Fehér Ház lakója, megbíztak egy kis csoportot egy olyan kommunikációs rendszer kialakításával, amely működőképes marad egy esetleges nukleáris csapás után is. Egy forradalmi ötlet alapján, a számítógép és a telefon összekapcsolása révén létrehoztak egy olyan decentralizált rendszert, amely egy halászháló zsinórjaihoz hasonlóan, mátrix szerűen épül fel. Ezt kizárólag katonai célokra használták kezdetben, a kilencvenes évek közepére azonban már polgári célokra is elterjedt az egész világon (www, azaz world wide web), óriási társadalmi gazdasági változásokat eredményezve, amelyeknek még most is csak az elején vagyunk. A háló nyújtotta "korlátlan szabadság" mellett megjelent a háló szabályozásának igénye, az internetrendőrség, valamint olyan fogalmak, mint a kiberháború, sőt, a "kiber- dzsihád".
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás is kapcsolatba hozható a világhálóval és a csúcstechnológiára épülő kommunikációval, hiszen Oszama bin Laden és szervezete is kódolt üzenetekkel, a hálón keresztül tartotta a kapcsolatot híveivel.
Az Egyesült Államok információs fölénye Irakhoz képest nem kérdéses ugyan, de a csúcstechnológia fejlettsége miatt Amerikában tartanak leginkább egy "digitális Pearl Harbortól". Mint azt Hollósi Nándor tábornok, katonai főtanácsadó kérdésünkre megerősítette: "a túlfejlett rendszerek hátránya a megnövekedett biztonsági kockázat". Előny és hátrány is lehet – egyaránt.
2003. 02. 14. (VII/7)
