A névtelen szerzők nem titkolt célja, hogy a Hit Gyülekezetét furkósbotként használva próbálják meg elriasztani a tisztújításra áhítozó gyülekezeteket bármely más alternatívától. A reformátusoknál hatévente aktuális a vezetőváltás, amikor is többek között a négy egyházkerület élére új egyházi és világi elöljárókat jelölnek. Az esélyeseket az egyes gyülekezetek presbitériumai választják, és míg három szervezeti egységben nem várható nagy csata, a Hegedűs család nevével fémjelzett dunamelléki kerületben máris parázslik a hangulat. Hogy Hegedűs püspök úr megérett a pihenésre, ezt nemcsak Balog Zoltán, a budapesti német ajkú református egyházközség lelkésze, Orbán Viktor egyházpolitikai tanácsadója állítja – aki egy napilapnak nyilatkozva a dunamellékiek kezelésében álló Károli Gáspár Egyetem falain belül uralkodó káosz felől ragadta meg a kérdést –, hanem mindazon hívek is, akiknek elegük van a püspök és a MIÉP nyíltan vállalt szimbiózisából. Talán éppen emiatt Hegedűs és kerületének gondnoka, Takaró Mihály is mínuszban vannak kihívóikhoz képest a jelölések tekintetében. Utóbbi ellenfele Nagy Sándor, aki ugyanarra a háromszáz helyre küldte viszsza válaszát, ahova a névtelen szórólapok befutottak. Ebben tisztázza, hogy öt gyermeke közül csak legkisebb fia és annak családja látogatja a Hit Gyülekezete istentiszteleteit, de már velük is túl vannak a nézeteltéréseken. A szóban forgó fiatalember, Nagy István elmondta a Heteknek, hogy nem emlékszik olyan komolyabb konfliktusra édesapjával, melynek tárgya felekezeti hovatartozása lett volna. "Kapcsolatunk legfeszültebb periódusa az országgyűlési választások idejére tehető, amikor összeugrasztott bennünket Orbán" – meséli István, aki a "polgári" apukával szemben a kormányváltás mellett voksolt. A fiú szerint azért sütnek apjára dunamelléki körökben ilyen nevetséges bélyeget a tisztújítás közeledtével, mert Nagy Sándor a fia egyházi – a karizmatikus közösség szervezésében lebonyolított – esküvőjén mikrofont ragadva jókívánságokkal bocsátotta útjára az ifjú párt.
2002. 11. 22. (VI/47)
