Vona Gábor a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. új utat mutat Fotó: MTI
– Mi az a jobboldali értékrend, melyhez viszonyítva ez a mozgalom megfogalmazza felvetéseit? Milyen erkölcsi alapon teszi, vagyis mitől hiteles a kritikája?
– Ez azért is nehéz kérdés, mert nem könny? megmondani, pontosan mit is nevezünk jobboldalinak. Részünkről ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy három rendszer, ideológiai alapvetés hitelesíti a jobboldalt: a konzervativizmus, a nemzeti radikalizmus és a keresztényszociális gondolatkör.
– Eddig kik képviselték ezeket?
– Na hát pont ez az. Mi úgy látjuk, hogy a jobboldalon – ugye a rendszerváltozás óta tudunk jobboldalról beszélni Magyarországon – nem találunk olyan pártot, amely mellé mi jó ízűen le tudnánk tenni a voksunkat.
Még egyetlen egy olyan jobboldali párt sem akadt, amelyik az összes felsorolt értéket hiánytalanul képviselni tudta volna.
Talán ezért vezetett mindegyikük működése bukáshoz: gondolva itt az MDF-re, a Fideszre, de akár a Kisgazdapártra vagy MIÉP-re is.
– Amit a Fidesz átélt, azt bukásnak lehet nevezni?
– Igen! Lehet vitatkozni az árnyalatokon, hogy most a bukás vagy vereség, de a lényeg az, hogy sajnos az általunk nem kedvelt baloldali kormányzat vezeti ezt az országot, akik számára a mi értékeink teljesen másodlagosak. Nagyon remélem, hogy a jobboldal ebből a kudarcból nem a bomlás szélére fog jutni, hanem tanul belőle és újjá tudja építeni magát. Rá kell ébrednünk arra, hogy nagyon sok mindenben nem voltunk hitelesek, nem voltunk eléggé erősek, karakánok. Nem voltunk mindig megfelelőek arra a szerepre, amelyet nekünk szánt a történelem. Még az áprilisi vereség sokkja is több lehetőséget kínált a kiútkereséséhez, de sajnos nem történt meg a vereség konzekvenciáinak levonása, a stratégiai újjáértékelés, és legfőképp nem történt meg a személyi állomány felülvizsgálata.
– Ön szerint miért nem történt meg a felelősök megnevezése?
– Nem tudom, és hadd tegyem hozzá, nem is értem. Egy választási vereség után általában úgy szokott lenni, hogy legalább a kampányt irányító pártvezetők lemondanak. De itt semmi sem történt. Sőt! A felelősök továbbra is a párt vezetői, úgymond fölfelé buktatják magukat, vagy fölfelé buktatják őket.
– El tudná képzelni, hogy a Fideszből eltűnnek azok a meghatározó személyek, akikre gyakorlatilag az egész pártstruktúra épül? A kollégiumi szobatársakra gondolok.
– Nem csupán elképzelni tudom, hanem úgy tartanám szerencsésnek, hogy ha a Fidesz vezető arcai közül többen háttérbe vonulnának. De itt nemcsak a Fideszről van szó, hanem az MDF-ről, a MIÉP-ről és a Kisgazdapártról is, mert levitézlettek és jelenleg nem hogy nem segítői a jobboldal megújulásának, hanem inkább akadályai, kerékkötői. Ha a Fidesz nem csinálja meg ezt a rostálást, a jelentéktelenségbe fog süllyedni.
– És mi lesz Orbánnal?
– Na várjunk! Orbán Viktor, ha jól tudom, nem Fidesz-vezető.
– Jó, de nem tudjuk elszakítani őt a Fidesztől.
– Ezt Orbán Viktortól kell megkérdezni! Én azt tartanám szerencsésnek, ha Orbán Viktor el tudna szakadni a Fidesztől, és a polgári körök mozgalmában azért van is erre némi esélye.
– Ha Orbán elszakad a Fidesztől, akkor a Fidesznek lőttek.
– Az lehet, de ha ott marad, akkor az őt hozza nehéz helyzetbe. Könnyen magával ránthatja a Fideszben dúló hatalmi harc, és az azért nagy vesztesége volna a jobboldalnak. Ha Orbán Viktor túl tudna lépni a Fideszen, az nem jelentené feltétlenül a pártja végét, hiszen ha a párt hiteles erői meg tudnák törni a korábbi vasfegyelmet, vasszigort, és demokratikus vezetőséget tudnának választani a maguk számára, akkor mindenképpen megújulnának.
– De a pártok feletti polgári körökre építve Orbán nem lehetne pártvezető, ráadásul a jobboldali pártok nem osztják egyesítési törekvéseit.
– Igen, de szó van egy unió pártról. Orbán Viktor többször jelentette ki, hogy az uniópártban van a jövő, amelyben a jelenleg működő jobboldali pártok és a polgári körök közösen hoznak létre valami újat: egy széles nemzeti összefogást. Azonban ennek is el kell gondolkodni a mikéntjén. Ha a Jobbik Magyarországért véleményére kíváncsi, akkor álláspontunk szerint az unió párt nem biztos, hogy jó ötlet - fogalmazzunk enyhébben.
– Gondolom, akkor Önök szerint van jobb megoldás is.
– Szükség van arra, hogy a jobboldali pártoknak legyenek pártok felett álló intézményeik, ahol egyeztetik a stratégiáikat, hogy ne legyen megint annyi vita, és annyi probléma és annyi elmérgesedő viszony, mint a Kisgazdák, az MDF és a Fidesz között. De az biztos, hogy a kormányzási esélyekhez nem lesz elég egy nagy gyűjtőpárt 2006-ban, ugyanis hiába érne el jó eredményt, ha nincs szövetségese. Közösen át kell gondolnia a jobboldalnak, hogy hány pártra van szükség a győzelemhez, és hogyan tudnának minél szélesebb választói réteget lefedni.
– És Önök azt mondják, hogy ebben a jobboldali megújulásban kulcsszerepet tudnának játszani?
– Azért az nagyképűség volna huszonéves emberektől, de azon leszünk, hogy elősegítsük ezt a folyamatot. Ha pedig a történelmi szükséglet úgy hozza, nem zárkózunk el attól sem, hogy párttá alakulunk. Ez azonban csak akkor következhet be, ha erre társadalmi igény keletkezik, tehát semmiképpen sem öncél részünkről. A politika ugyanis nem megélhetés számunkra, hanem közszolgálat.
2002. 10. 31. (VI/44)
