hetilap

A téma megértéséhez tudni kell, hogy két törvénytervezetről van szó. Az egyik – a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló – létrehozna egy tényfeltáró bizottságot, amely a tervezet szerint a politikai élet szereplői mellett egy nagyon tág kör, többek között szakszervezeti és egyházi vezetők, polgármesterek és vezető újságírók érintettségét vizsgálná. Új lenne az is, hogy nemcsak a III/III-as érintettséget, hanem a teljes III-as főcsoportfőnökséggel, tehát az állampárti állambiztonsági szervezettel való kapcsolatot vizsgálnák. Az ellenzék gyakorlatilag arra koncentrál, hogy ez a bizottság ne válhasson olyan testületté, amely – a Mécs-bizottsághoz hasonlóan – "csemegézhetne" a politikusok között. Hétfőn a nemzetbiztonsági bizottság vitáján az ellenzéki politikusok éppen ezért a tényfeltáró bizottság összetételének és működési rendjének megváltoztatása mellett érveltek. A testületbe az Országgyűlés elnöke, a parlamenti frakciók, a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság és egyes minisztériumok delegálhatnának a tervek szerint tagokat, ami jelenleg valóban azt jelentené, hogy a kormánypártok által delegált személyek lennének többségben. 

Az ellenzék érvelése azonban okafogyottá válhat, ha a miniszterelnök által életre hívott, Sólyom László vezette bizottság módosítási javaslatait átvezeti a kormány, márpedig Medgyessy Péter Sólyom Lászlóval való találkozója után úgy fogalmazott, hogy be kívánják építeni a tervezetbe a javaslatokat. 

A nemzetbiztonsági bizottság hétfői ülésén Hankó Faragó Miklós, az igazságügyi minisztérium politikai államtitkára még nem tudott érdemben válaszolni arra, hogy mit is jelent ez, az ellenzék konkrét kérdéseire csak általánosságokkal felelt. Szerdán a törvényjavaslat vitáján azonban Bárándy Péter miniszter már érzékeltette, hogy készek változtatni a tervezeten. Így például a Sólyom-bizottság azon bírálata miatt, miszerint "a tényfeltáró bizottság megalakításának és eljárásának szabályozása kétségessé teszi a bizottságba vetett közbizalom kialakulását", Bárándy kész a tényfeltáró bizottság elfelejtésére és a jelenleg is működő átvilágítóbírói testület fenntartására. Ezt az ellenzék egyébként szorgalmazza is. 

Az ellenzék, főként a Sólyom-bizottság jelentésére hivatkozva, azt is problematikusnak tartja, hogy az iratok megsemmisítése miatt miként lehet megállapítani pontosan az érintettséget. A miniszter az állambiztonsági iratok hiányosságáról szólva megjegyezte, hogy az irategyeztetéssel – mindegyik titkosszolgálati szervtől bekérve a dokumentumokat – közelebb lehet kerülni az igazsághoz, és így a "konkrét alkotmányossági aggályok is relativizálhatóak". 

A Sólyom-féle szakértői bizottság javaslatából két megállapítást érdemes kiemelni, az egyik szerint jelentősen szűkülne az átvilágítandók köre, a másik szerint azonban a kivételek köre – azaz a "menekülési útvonal" – is szűkülne azáltal, hogy pontosan kellene megfogalmazni a kivételek fogalmát. Ugyanis – fogalmaztak a jogászok – "sérti a jogbiztonságot, hogy a törvényjavaslatok szerint a kivétel feltételeinek meglétét a szolgálatok, illetve a közszereplők tekintetében a tényfeltáró bizottság állapítja meg szabad mérlegeléssel". 

Az átvilágítandó tisztségek körét többek között az alábbi indokok miatt javasolják szűkíteni: "Az országos köztestületek vezetőiről és az Országgyűlés vagy a kormány által alapított közalapítványok kurátorairól nem mondható ki általában, hogy a politikai közélet szereplői. Az egyházak országos és területi vezetői sem felelnek meg a politikai közélet résztvevője kritériumának, … meggondolandó a nagy létszámú csoportok átvilágításának célszerűsége. (Például az összes polgármesteré.)" Tehát sok polgármester és az egyházi vezetők is – az eredeti tervekkel szemben – megúszhatják az esetleges lelepleződést, ennek a kritériumnak az átvezetéséről azonban sem Bárándy Péter, sem szocialista politikusok nem beszéltek a nyilvánosság előtt. Az MSZP vezérszónoka, Dávid Gyula a vitában csak azt a triviális általánosságot mondta, hogy az előterjesztéseken lehet még és kell is finomítani. 

A másik törvény az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szól. Szakértők szerint ez az igazi "forradalom", mivel a T/541. számon nyilvántartott törvényjavaslat jogot ad arra, hogy bárki a hivatásos alkalmazottak és a hálózati személyek adatait és működését megismerje, és nyilvánosságra is hozza. A Sólyom-bizottság ugyan ezt túlzottnak tartja, de megfelelő korlátokkal kutatók számára, a levéltári törvénynek megfelelően "megnyitná" a dokumentumokat. 

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a jelenleg működő Történeti Hivatal (TH) jogutódja lenne. Vezetőjét – aki főigazgatói rangban irányítaná az intézményt – az Országgyűlés elnöke nevezné ki, méghozzá hét évre. Az ellenzék a tervezet ezen részét támadja, mert szerintük a kormánypártok így akarják lecserélni a Történeti Hivatal vezetőit, és helyükre a saját embereiket ültetni. Lapunknak egy szocialista képviselő úgy fogalmazott a tényfeltáró bizottság tagjaival (ha lesz ilyen testület) és a TH vezetőivel kapcsolatban: "Érthető, hogy olyan embereket látnának a kormánypártok szívesen ilyen felelős posztokon, akikben megbízhatnak, hogy nem kezdenek politikai akciókba, hanem korrektül végzik a munkájukat. Nem támadnak hátba minket."

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek