Németh Zsolt, Schmidt Mária és Kövér László. Paprikás hangulat Fotó: Vörös Szilárd
Szocialista múlt, polgári jövő címmel megrendezett lakossági fórumra invitálta a Fidesz Budafok választóit a hét elején, és a párt által szervezett többi választási gyűléshez hasonlóan itt is időskorúak alkották a hallgatóság tetemes hányadát. Németh Zsolt külügyi államtitkár vendége ezúttal Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke és Schmidt Mária, a vasárnap megnyílt Terror Háza "édesanyja" volt. Az ipartestület szocreál székháza és a felvezető népi kisegyüttes táncházas muzsikája tökéletesen testesítette meg azt a korszakot, melyről Kövér László és az igazgató asszony is mint nemsokára végképp a múlt homályába vesző időszakról emlékezett meg. Németh Zsolt következetesen maradt meg mindvégig a "háttérben", és egy idő után az igazgató asszonynak is csak a "futottak még" kategória jutott. Kövér viszont hozta a formáját.
Schmidt Máriától megtudhattuk, hogy a "tényleg 21. századi múzeum önmagában véve is m?alkotás, dramaturgiailag pedig úgy van felépítve, hogy a végén lehetőleg mindenki sírjon." Kádár-mellszobor azért nem lesz benne, mert a tettesek falán van már róla fénykép, az pedig, hogy a piros szegfűt mikor tehetik
a kommunista terrorról szóló gyűjtemény valamelyik vitrinjébe, a választókon múlik, hiszen ez csak azután lehetséges, ha már nem része az életünknek.
Kövér László "csőre töltve" érkezett, mert még a mellette helyet foglaló "Schmidt Mária asszonnyal" is vitába szállt. Szerinte igenis a mai napig létező romhalmazt hagyott maga után az elmúlt negyven év, és itt elég csak az "ország testén nyílt sebként éktelenkedő, szenvedő, senyvedő" szocialista iparvárosokra gondolnunk, vagy a szlovákokkal megromlott viszonyért felelős bős-nagymarosi vízlépcső helyrehozhatatlan maradványaira. Az alelnök úgy látja, hogy míg "a viszonylag rövid lefolyású, brutális nácizmus kiváltotta a maga immunreakcióját a társadalomban, és egyfajta – nem minden esetben igazságos – igazságtétel formájában okozhatott egyfajta katarzist", addig a szocializmus úgy múlt ki látszólag, hogy semmiféle lelki felszabadulást nem érezhettünk. Ezt kísérelve meg bizonyítani rámutatott, hogy a tizenkét éves késéssel elkészült múzeum a "megfélemlítés légkörében nyílt meg, ahol ugyanazok ugyanazokkal szemben próbálták meg felkelteni a félelmet, mint hatvan évvel ezelőtt". Ezt követően igazi sajtócsemege következett, midőn bepillanthattunk a nemzet vesztéért aggódó honatya családi életébe: bár szülei nem voltak a rendszer üldözöttei, anyukája sírva kérte apukáját 78-ban, hogy adja vissza az iparengedélyét, nehogy Lacikát emiatt ne vegyék fel az egyetemre. Hogy édesapja hajlott-e az asszonyi szóra, nem tudjuk, ám az alelnök végzettségéből valószínűsíthető.
A rendszerváltás legnagyobb hibája Kövér szerint az volt, hogy nem vonták felelősségre az előző rendszer képviselőit, ma pedig már sajnos nem hozhatók olyan törvények, melyek kizárnák őket a közéletből. A mostani választáson viszont "örökre a múlt részévé kell tenni a Horn Gyulákat, Kovács Lászlókat, Medgyessy Pétereket és Lendvai Ildikókat, akiknek a mai gazdasági, fizikai, anyagi, szellemi, erkölcsi nyomorúságunkat köszönhetjük" – vázolta a történetet, majd felvillantotta az egyetlen reménysugarat, mely "a baj mértékéhez és nagyságához képest csekélynek és szimbolikusnak tűnő, de az elmozdulás pontjához képest mégis csak nagy jelentőség?" Fidesz-sikerekben foglalható össze. A fejlődés további mutatójaként emelte ki, hogy a Köztársaság téri MIÉP-tüntetésen sem Medgyessy Péter, sem Kovács László "nem mertek kimenni a térre", nehogy "hátba lőjék őket".
Egy jelenlévő kérdésére reklámos és marketinges vénáját is megvillantotta az SZDSZ narancsos plakátjai kapcsán, melyek "esztétikailag is taszítóak, mert ugye három eltorzult arcot láthatunk", és különben is "honnan veszik ezek a bátorságot, hogy engem mint választópolgárt letegeznek? A csendőrpertut világ- életemben utáltam." A "látens zsidózás" jegyében külön fejezet nyílt Soros Györgynek és plakátjainak (Mi megyünk szavazni. És te?), aki valószínűleg túlszámlázta ezt a "mozgósító jelleg? kampányt", hátha így olcsóbban kijön az SZDSZ kampánya. Kövér "végképp nem érti", ki hatalmazta fel Soros Györgyöt, hogy beleavatkozzon – "akármilyen jó szándékkal, amit természetesen nem gondolok" – a választási kampányba. Költői kérdés még: "Hogy fér bele a demokráciába, hogy egy olyan gazdasági teljesítőképesség? országnak, mint a miénk, a világ leghatalmasabb spekulánsa, csak azért, mert dollármilliókat harácsolt össze, mondja meg, merre van előre?"
A Fidesz alelnöke nem érzékelte az egyik kérdező által felvetett MSZP-erősödést. Mint mondta, az Orbán–Nastase paktum "az újkori magyar történelem legnagyobb aljasságát eredményezte" az MSZP részéről, mely után volt ugyan néhány kemény hete a polgári erőknek "az ember zsigeri félelmeire építő mocskos és aljas kampány" miatt, de ha megnézzük a felméréseket, kiviláglik, hogy valójában ezzel is a Fidesz szavazóbázisa erősödött, míg a szocialisták szavazói nyolc éve ugyanazok, "tán név szerint is ismerik egymást". A gaz elnyomókkal szemben csak a szavazók tudják megvédeni a polgári erőket, egyúttal saját magukat és családjaikat is.
A koalíciós találgatásokra utalva kizártnak tekinthetjük a nagykoalíció lehetőségét egyrészt, mert "ezekkel nincs miről tárgyalni", másrészt pedig "ha felállunk az asztaltól, habozás nélkül hátunkba állítják a kést". Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban is hazája ellen forduló Kovács László el sem gondolkodott azon: mi van, ha nem Mikulas Dzurindának van igaza? Aki pedig ezt nem így látja, az a "történelem szemétdombjára való ezekkel az eszmékkel együtt". Ha Kövér László nem is vette számításba a MIÉP-es házasság lehetőségét, megtette helyette egy jelen lévő budafoki "csurkista aktivista", aki – amíg csak beszélni hagyták – azt bizonygatta, hogy részükről ölelő karokkal fog találkozni a szorult helyzetbe kerülő Fidesz.
Ezt követően a média klaszszikus jobboldali és némi történelmi utánhallással terhes megfenyegetése zajlott egy, a média megfékezését szorgalmazó felvetésre. Kövér szerint a sajtótörvénynek "egyetlen értelmes pontja sincs", a médiatörvény pedig a "közszolgálati médiumok ellehetetlenítéséről szól". Kétharmados többség híján "sem vagyunk eszköztelenek" – mondta –, végre meg kell erősíteni a személyhez fűződő jogok védelmét, hiszen "botrány, hogy a független magyar bíróság szerint a Magyar Köztársaság Országgyűlése elnökének becsülete csak hétszázezer forintot ér", ha letolvajozóit elítélik. Mit kell tudni a sajtóról? "Vidéken bármelyik vállalkozó megfizethet egy újságíró nevezet? tetűt azért, hogy konkurenséről lejárató cikket készítsen." Az alelnök a következő évek egyik legfontosabb teendőjének tekinti tehát e tarthatatlan helyzet megváltoztatását, "ha már az újságírók nem gondolják végig, hogy a sajtószabadság nem azt jelenti, hogy felelőtlenül és következmények nélkül azt írnak, amit akarnak. Meg kell őket tanítani arra, hogy annak, amit művelnek, igenis van következménye." Kövér azonban nem borúlátó, hiszen "akármennyire is ki vagyunk téve annak, amit a szakemberek médiahatásnak hívnak, azért az ország többsége még mindig normális emberekből áll".
2002. 03. 01. (VI/9)
