hetilap

Az SZDSZ vezető politikusai nem hagyományos sajtótájékoztatót tartanak az egyik "Tetthelyen" Fotó: MTI

Az SZDSZ-nek azon törekvése, hogy a párt elmozduljon a holtpontról, az elmúlt években nem járt sikerrel. A pártot támogatók aránya a parlamentbe jutási küszöbérték körül mozgott, szavazóbázisának szociológiai összetételében sem történt változás. Komolyabb sajtóérdeklődés a pártelnöki "jövés-menés" körül alakult csupán ki. 

Horn Gábor országgyűlési képviselő, kampányfőnök Heteknek adott nyilatkozatából két markáns változás derült ki. Egyrészt az SZDSZ nem kíván nagy néppártként viselkedni, másrészt újszer? sajtómenedzselésbe és fiatalos, iróniát sem nélkülöző kampányba fog. 

"A kettő annyiban is öszszefügg – ahogy Horn Gábor fogalmazott –, hogy ráment két évünk, mire észrevettük, már nem vagyunk olyan fontosak. Ráadásul a közszolgálati médiát elfoglalta a Fidesz, így beszűkült a terepe a sajtóreprezentációnak. Az a legenda is szertefoszlott, hogy az SZDSZ-nek valami különleges sajtókapcsolata lenne."

A váltás azt jelenti, hogy az SZDSZ egyre több nem hagyományos sajtótájékoztatót tart. A tradicionális "sajttáj" ugyanis képileg unalmas, hiszen asztalnál ülő politikusokat, beszélő fejeket mutat csak, másrészt az üzenet is csak a beszéd megértésére épül. A szabad demokraták a nyári "Tetthely-sorozatuknál" tapasztalták először azt, hogyha kimennek egy minisztérium vagy korrupciógyanús cég irodaháza elé, és ott mondják el azt, amit amúgy is elmondanának egy unalmasnak titulált tájékoztatón, akkor lényegesen több újságíró érdeklődését sikerül kiváltaniuk. Sőt, az akcióról az elektronikus média is látványosabban tud beszámolni, az újságok pedig fotóval illusztrálják a tudósításukat. 

Régebben többen bírálták az SZDSZ-t amiatt, hogy túlságosan elméleti. Legutóbb Bozóki András politológus, a Mozgó Világ cím? folyóiratban megjelent tanulmányában a liberálisok hat-hét éves vereségei kapcsán megjegyezte: "Demokratikus politikában a siker titkai közé tartozik a közérthetőség, egy kevés populizmus". Az SZDSZ, talán emiatt is, a "Tetthelyek" sikerén felbátorodva továbbfejlesztette a "technikát". Általuk készített óriásplakátok előtt tartják a tájékoztatóikat, mely plakátok vizuálisan próbálják elmondani a pártnak egy-egy dologról a 

– kormánypártok számára igen vitriolos – véleményét és üzenetét. Az Orbán Viktornak kezet csókoló idős asszonyt ábrázoló plakátjuk is nagy vihart kavart. Horn Gábor elmondta: vitát is akartak és akarnak kavarni, sőt terveik szerint több hasonló izgalmat, és vitát kiváltó posztert készítenek. Ráadásul kissé szemtelen felszólításokat használnak, mint például: "Viktor! Ne játssz velünk!" Sőt, a párt hirdetésben toboroz Orbán Viktor-hasonmásokat, akiket rövid kampányfilmekben szerepeltetnének. 

A polgárpukkasztás cél is, hiszen úgy értékelik, hogy az elmúlt években az összes politikai feszültséget kijátszó Fidesz Orbán Viktorból márciusra egy, a vitákon felülemelkedő "angyalt" kíván kreálni. Horn szerint Orbánék játszanak a Kádár-fílinggel: miközben félelem volt az országban, Kádár volt a jóságos János bátyám. 

A kampány egyik célja az SZDSZ stabil választóbázisának megtartása mellett a 18–29 éves generáció megnyerése. Horn Gábor ezt egy nagyon alapos, általuk megrendelt hétezres mintán készített közvélemény-kutatással magyarázza. A megkérdezett új generáció legnagyobb része ugyanis bizonytalan, hogy elmegy-e szavazni, egyharmaduk – a kérdésekre adott válaszok szerint – "kőkemény" liberális. 

Ripp Zoltán történész politikai elemző könyvet és több tanulmányt is írt az SZDSZ-ről. Szerinte a szabad demokraták paraméterei elvileg alkalmasak arra, hogy ezen a téren sikeresek legyenek. Ripp a fő problémát nem önmagában a fiatalok nagyobb hányadának jobboldali orientációjában véli, hanem a rendszerváltással felnőtt generáció feltörekvő tagjainak mentális "elfideszesedésében", másfelől pedig a csalódottak-megkeseredettek "elcsurkásodásában". 

"Az SZDSZ offenzívája sikeres lehet, ha keményen és a fantáziát megragadó módon gyakorol kritikát a példátlan »generációs árulást« végrehajtó, hullaszagot lehelő Fidesszel szemben. Csakis a Fidesz-világ egészét elutasító, átfogó »rendszer-kritika« gyakorolhat olyan radikális hatást a fiatalokra, amely az igen magasra emelkedett ingerküszöböt átlépve kimozdíthatja őket mai pozíciójukból" – tette hozzá a kutató. 

Sokan az MSZP és az SZDSZ kapcsolatát tartották a liberális párt stratégiája egyik gyenge pontjának, hiszen jobboldalról folyamatosan érte a pártot az a vád, hogy "lepaktált a kommunistákkal". Emlékezetes, hogy Demszky Gábor egyenlő távolságot hangsúlyozó elve óriási vitát gerjesztett a párton belül. A főpolgármester távozását követően egyrészt elfektették a témát, másrészt úgy látszik, az "Önállóan, de nem egyenlő távolságra" eredeti doktrína van érvényben. Horn Gábor is elhárította a témát firtató kérdésünket, mondván: "Erről nincs itt az ideje beszélni, az SZDSZ-nek jó kampányt kell csinálnia. A lényeg: a közvélemény-kutatási adatokból látható, hogy stabilan a harmadik erő az SZDSZ." 

Ripp Zoltán úgy értékelte a két párt kapcsolatát, hogy az SZDSZ szempontjából sokáig teljesen logikus volt az identitás és az önállóság helyreállításához az MSZP-től való távolságtartás, amit a szocialisták akceptáltak is: amíg lehetett, az egyedül racionális "békén hagyás" politikáját választották. De szerinte a merev távolságtartás ideje lejárt, a Fidesz elmozdítása a kormányzati hatalomból ugyanis elementáris érdeke a magyar társadalomnak. A programokban egyébként számos eltérés akad, de ezek többségükben nem kardinális kérdések, s több a hasonlóság. Az SZDSZ számára nem kilátástalan, hogy elvei fenntartásával kössön ismét koalíciót a szocialistákkal, ha az erőviszonyok szükségessé teszik. Ilyen esetben Ripp Zoltán szerint feltehető, hogy egy esetleges koalíciókötés személyi és programbeli feltéte-leinek meghatározása azért a szabad demokraták között sem menne feszültségek nélkül, tekintettel a korábbi tapasztalatokra. Az MSZP-nek meg nyilván le kellene tennie az olyan – egyébiránt semmilyen megszavazott programjában nem szereplő – ötletekről, mint például a korporatív alapon felépülő második kamara terve vagy az olimpiai humbug támogatása.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek